Puszta Kereszténység

Avagy valódi gondolkodás vallásról C.S. Lewis narrálásával.

Nov 10, 2024

Halogattam a mai levél megírását, ez pedig sokat elárul rólam és a témáról is. Amikor az ókori görög-római sztoicizmusról, a keletről életünkbe bekúszó meditációról, vagy vadkapitalisták sikertippjeiről írtam, akkor nem voltak kétségeim, viszont a vallás, különösen a kereszténység már más tészta.

Egyrészt az előző blokkba tartalmazó témáknál pár könyv elolvasása után még tartott az újdonság varázsa. Mivel nem tudtam eleget, hogy felfogjam mit nem tudok még (Duning-Kruger hatás), így sokat nem is vacakoltam azzal, hogy valami irdatlan butaságot írok-e. Arra sem gondoltam, hogy három hónap múlva elképzelhető, hogy teljesen máshogy tekintek majd vissza az adott iskola tanításaira.

Még a nem vallásos olvasók is többet tudnak a kereszténységről, mint az egyébként mostanában trendi self-help irányzatokról. A kereszténység a magyar történelem, a kultúra és aktuálpolitika szerves része, ezért nehéz csak mint vallásról írni róla, még ha nem is én írok, hanem csak egy könyvet idézek is.

Nem igen írtam eddig vallásról, mert nem igen olvastam eddig vallásról. Ahogy a jó alvás titkairól sem azok olvasnak, akik átalusszák az éjszakát, úgy vagyok én a vallással. Hiszek, de nem gyakorlom a vallást. Hiába kaptam keresztény neveltetést, hiába ismertem kölyökként kívülről belülről a bibliai történeteket, de később nem tettem meg azokat a mindennapi lépéseket, hogy ne csak névlegesen legyek keresztény.

Sok kérdés van a fejemben, amire nem adott választ egyetlen istentisztelet sem. Ezért ütöttem fel C. S. Lewis könyvét, aki 15 éves korában ateistává vált, majd egy évtizeddel később saját szavaival élve “egész Angliában a legkedvetlenebbül és a leginkább vonakodva tért meg”. Ez az élmény segítette abban, hogy megértse nemcsak a közönyt a vallás elfogadásával szemben, hanem a kimondott vonakodást, ellenkezést is.

Nem célom téríteni, csakugyan ahogy futócipőt sem szögelltem senki talpára, amikor futókalandjaimról írtam. Ugyanakkor a mai OlvasóLista nem “C. S. Lewis: Keresztény vagyok” című könyvének részletes összefoglalója, hanem afféle kedvcsináló néhány egymástól független gondolat kiemelésével, amik talán akkor is elgondolkodtatnak ha a hideg futkos a hátadon a vallás szót meglátva.

A BBC rádióban beszélt ideákról, értékekről és egy csipetnyi vallásról C.S. Lewis több alkalommal. Ezeket a beszédeit gyűjtötte össze, egészítette ki, majd publikálta “Mere Christianity” címen. A rádióműsor széles célközönsége miatt gondolhatjuk, hogy nem mélyteológiai értekezés a magyarul “Keresztény vagyok” címen publikált könyv, ami valóban egy könnyed és érthető, mégis elgondolkodtató olvasmány.

Bár Lewis anglikán volt, könyvében felekezeteken átívelően beszél a kereszténységről. A különböző egyházak vallásábrázolását úgy jellemzi, mint egyfajta "multi level marketinget," amelyben a tökéletesség illúzióját gyakran fontosabbnak tartják a hitelességnél.

Ebből a könyvből hoztam most pár gondolatot, nem csak a vallásról:

A szabad akarat kihívása: „Ha valamit önkéntessé teszel, az emberek fele nem csinálja meg. Ez nem az volt, amit akartál, de az akaratod lehetővé tette. Valószínűleg ugyanez igaz a világegyetemre is. Miért adta hát Isten az embereknek a szabad akaratot? Mert a szabad akarat, bár lehetővé teszi a rosszat, az egyetlen dolog, ami bármiféle szeretetet, jóságot vagy örömöt létrehozhat, amely valóban értékes. Egy automata világ – olyan lényekkel, akik gépként működnek – aligha lenne teremtésre érdemes.”
A Teremtő nem mutathatja meg magát közvetlenül: „Ha létezne egy irányító hatalom a világegyetemen kívül, nem mutathatná meg magát nekünk úgy, mint a világegyetem része – ahogy egy ház tervezője sem lehetne a ház fala, lépcsője vagy kandallója. Egyetlen módon mutathatná meg magát: bennünk, mint egy befolyás vagy parancs, amely arra ösztönöz, hogy egy bizonyos módon viselkedjünk.”
A mindennapi tettek kamatoznak: „A jó és a rossz egyaránt kamatos kamattal növekszik. Ezért van végtelen jelentősége a mindennapi apró döntéseinknek. A legkisebb jó cselekedet ma olyan stratégiai pont megszerzése, ahonnan néhány hónap múlva elképzelhetetlen győzelmek felé indulhatunk.”
Krisztusnak része kell lennie a napodnak: „Ha egyszer elfogadtad a kereszténységet, akkor annak fő tanításait minden nap szem előtt kell tartanod. Ezért szükségesek a mindennapi imák, a vallásos olvasmányok és a templomba járás a keresztény élet részeként.”
A döntések olyanok, mint a zongora hangjai: „Gondoljunk újra egy zongorára. Nincsenek rajta külön ’helyes’ és ’helytelen’ hangok. Minden egyes hang egyszer megfelelő, máskor viszont hibás.”
A rossz ember fokozatai: „Egy mérsékelten rossz ember tudja, hogy nem igazán jó; egy teljesen rossz ember viszont azt hiszi, minden rendben van vele.”
Az erős közösség erős egyénekből áll: „Egyértelműen megérthetjük ezt, ha úgy gondolunk magunkra, mint egy flottára, amely alakzatban hajózik. Az út csak akkor lesz sikeres, ha először a hajók nem ütköznek össze és nem akadályozzák egymást, másodszor pedig, ha minden hajó hajózásra képes állapotban van és motorjaik jól működnek. Valójában ez a két feltétel csak együtt érhető el.” „Ha azt mondja, ’Ez nem lehet rossz, mert senkinek sem árt,’ akkor csak az első dologra gondol. Úgy véli, nem számít, milyen állapotban van a saját hajója, amíg nem ütközik a mellette lévő hajóval.”
A haladás néha azt jelenti, hogy visszafordulunk: „Mindannyian haladni szeretnénk. De a haladás azt jelenti, hogy közelebb kerülünk ahhoz a helyhez, ahol lenni szeretnénk. Ha rossz irányba fordultunk, akkor az előrehaladás nem visz minket közelebb a célhoz. Ha rossz úton járunk, a haladás azt jelenti, hogy megfordulunk, és visszatérünk a helyes útra; és ebben az esetben az a leginkább haladó, aki a leghamarabb fordul vissza.”
A nagyszerű tanítók ismételnek: „Az igazán nagy erkölcsi tanítók sosem vezetnek be új erkölcsöket; ezt sarlatánok és különcök teszik. Ahogy Dr. Johnson mondta: „Az embereket gyakrabban kell emlékeztetni, mint oktatni.”
Amikor egy szakértő mások témájáról beszél: „…Freud filozófiája – közvetlen ellentétben áll a kereszténységgel, és ugyanígy közvetlen ellentétben áll a másik nagy pszichológussal, Junggal is. Sőt, amikor Freud arról beszél, hogyan gyógyítsuk a neurózisokat, akkor a saját szakterületén beszél szakértőként, de amikor általános filozófiáról beszél, akkor amatőr módjára szólal meg.” (szerk: ugyanez az érzésem Yuval Noah Harari könyveivel kapcsolatban is)

Elnézést kérek az alkalomadtán esetlen fordításokért. Angolul olvastam a könyvet, így a jegyzeteimet és az idézeteket is magamnak fordítgattam. Viszont jó hír, hogy a könyv elérhető magyarul is.

Ha felkeltette érdeklődésedet C. S. Lewis: Keresztény vagyok című könyve, akkor a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból ingyenesen letöltheted. Ha pedig papír alapon olvasnád, akkor érdemes körülnézned a Molyon.

Egyéb

Kedvenc gondolat: “Hadfield szerint a félelem legfőbb ellenszere az alkalmasságod növelése. „Az alkalmasság azt jelenti, hogy megőrizzük a nyugalmunkat válsághelyzetekben, kitartunk egy feladat mellett, még akkor is, amikor reménytelennek tűnik, és gyors megoldásokat találunk a nehéz problémákra, amikor minden egyes másodperc számít” – mondja.” - forrás: The Profile
Mit olvasok: Párizsból hazafelé befejeztem a “How I Found Freedom in an Unfree World” című könyvet. Míg Tim Ferris 4 órás munkahetében időgazdálkodással és kiszervezéssel ígér szabadságot, addig Harry Browne egy lépést hátralép és olyan kínos kérdéseket tesz fel, mint hogy mit jelent számodra a szabadság. Kellemetlen olvasmány ez, ami akkor igazán hatásos, ha ül kérdéseivel egy kicsit az ember.