Portugál útinapló: Lisszabon és Porto

Avagy a nagy felfedezések, macskaköves utcák, és tőkehal minden mennyiségben

Ez a 91. OlvasóLista, egy hírlevél, amiben válogatott könyvajánlókat, cikkeket és podcastokat osztok meg veled. Híres Norbi vagyok, ezt a levelet azért kapod, mert feliratkoztál a norberthires.com blogon vagy a Substacken.

Most értünk haza egy tartalmas kirándulásról. 4 napot töltöttünk Lisszabonban, majd átvonatoztunk Portoba. Bár ritkán írok utazásról, most annyi élmény halmozódott fel, hogy egyrészt ki kell írnom magamból, másrészt remélem számodra is érdekes lesz.

Nincs történelem doktorim és a gasztronómiához is annyit értek, mint egy éhes ötéves. Viszont szeretem a jó sztorikat és (még jobban) szeretek jókat enni. Remélem lelkesedésem átragad, viszont ez az OlvasóLista inkább saját élményeim hosszú képes összefoglalója, mintsem komoly kutatómunkával összerakott esszé lesz.

Ha tovább olvasol, akkor megtudhatod:

• A spanyol vagy a portugál konyha finomabb (szerintem).

• Milyen sztorik maradtak ki a magyar történelemkönyvekből Portugáliáról.

• Milyen kutyával utazni repülővel, hajóval, vonattal.

• Lisszabont vagy Portót érdemes meglátogatnod (ugyancsak szerintem).

I. Lisszabon

Barcelonából repültünk Lisszabonba és az első meglepetés leszálláskor ért. A repülőtér Lisszabonban ugyanis Ferihegytől és Barcelonától eltérően nem a várostól egy órára, hanem szemtelen közel, szinte a város szájában van. Egyrészt ez kellemes, hiszen nem veszítünk időt a reptérről városba való bekecmergéssel, ugyanakkor élményszámba megy a landolás is, hiszen amellett, hogy rálátunk az egész városra, szinte súroljuk az épületek tetejét is.

Feleségemmel szeretjük a 3-4 napos városfelfedezéseket. Pár hasonló úttal a tarsolyunkban az egyik legfontosabb, amire szűrünk az út tervezésekor az a szállás helye. Sok időt megspórol, ha a szállás közel van a nevezetességekhez és máshogy indul a nap, amikor buszra várunk húsz percet vagy csak lesétálunk a katedrálishoz.

Lisszabon legrégebbi városrészében, az Alfamaban béreltünk egy kis lakást, ami tökéletes kiindulópont volt. Nem mellesleg pedig macskaköves utcái tele voltak utcán szardíniát grillező éttermekkel. Hangulatos, de zajosabb is volt, mint egy távolabbi szállás, viszont egy 20km sétás nap után még ez is kevésbé zavart.

A népszerű Tripadvisor toplistás látványosságokat néztük meg, ami garantált biztosíték a tömegre, viszont előzetesen kutattunk egy kicsit, így apró trükkökkel kerültük ki a sorokat. Ilyen volt például, amikor a lifthez álló félórás sor helyett megkerültük a blokkot és sorbaállás nélkül élvezhettük a kilátást a Santa Justa lift tetejéről.

A szobrok, terek, kutak és a vár felfedezése után felbaktattunk a Bairro Alto egyik kilátójáig, közben pedig megnéztük az ugyan kevésbé praktikus, de annál hangulatosabb villamoskocsit.

Egy egész napot szenteltünk Belémnek, ami a központtól kicsit messzebb volt ugyan, de cserébe teljesen más hangulatú volt, mint a belváros. A Monument of the Discoveries és Belém-torony elővezették, hogy jó sokat fogunk még hallani a nagy felfedezésekről. Viszont Belém nem csak a tengerparti tornyairól híres.

Ugyanis a Jeromos-rendiek kolostorának szerzetesei itt kísérletezték ki a népszerű süteményt, a portugál krémest (Pastel de Nata). Az 1820-as forradalom után feloszlatták a vallási rendeket, így a szerzetesek egy kis mellécash reményében kezdték el árulni egyedi recept alapján készült süteményüket. Sosem ettem portugál krémest, így különösen örültem, hogy azt a “forrásnál” próbálhatom ki.

Finomabb is volt, mint a hét hátralévő részében elpusztított krémesek.

Az utolsó napot pedig a Lisszabontól egy óra vonatútra lévő Sintraban töltöttük. Sintra olyan, mintha Lillafüredre ledobtak volna 3 Güell parkot, egy várat és a kisvasútat magukat tukmáló tuktukosokkal helyettesítették volna.

Amikor Antoni Gaudí számtalan látványos alkotását felvonultató Güell parkot néztük meg Barcelonában, amellett, hogy az épületeket nézve leesett az állam, volt egy kis hiányérzetem is. Több természetre számítottam, de nagy száraz terek fogadtak. Ami a Güell parkból a száraz mediterrán klíma miatt hiányzott, azt a Quinta da Regaleira-ban megtaláltam. Komplett erdőben bújnak meg bástyák, tornyok, kutak és udvarházak.

A legtöbb sintrás képen büszkén feszítő Palácio Nacional da Pena viszont Instagrammon jobban néz ki, mint élőben. Lehet a negatív véleményemhez hozzájárul a Penaig vezető kb. egy órás hirtelen emelkedő erdei ösvény (és azt követően a csattanó elmaradása), illetve a kastély környékén tanyát verő és szolgáltatásaikat hevesen ajánló tuktukosok is. Sintrat nem éri meg kihagyni, viszont érdemes számítani a szűk járdákon hömpölygő tömegre.

Lisszabonnak nagyon megnyerő hangulata volt, a távolságok besétálhatóak voltak, és jó élményekkel indultunk tovább.

II. Porto

Lehet rátette a bélyegét az első napokra, hogy Lisszabonhoz hasonlítgattuk Portót, viszont mindenesetre nem dobtunk egy hátast érkezés után. A széles utcák sokkal barátságtalanabbnak tűntek, látványosan több volt a hajléktalan és úgy általában mogorvábbak voltak az emberek.

A várost fokozatosan felfedezve viszont kitapasztaltuk, hogy vannak szebb részei is Portonak. A titok valahol abban rejlett, hogy sosem szabad a legrövidebb úton eljutni a csempés templomokhoz. Amikor először letértünk az “ösvényről” rátaláltunk a Douro folyóra, ami ritka szép volt.

Nem tudom, hogy van-e valamilyen erre vonatkozó statisztika, de az egy főre jutó templomok arányában elég erős lehet Porto. Mindenesetre majdnem mind a 66-ba belebotlottunk. Mintha minden sarkon lett volna egy csempés templom.

A Monument of Discoveries-nél megkezdett portugál felfedezésekről való fejtágítást a World of Discoveries kiállításon folytattuk. Még spanyol órán magyarázta el a tanárunk, hogy miért tüntetnek tömegek minden október 12-én, Spanyolország nemzeti ünnepén. Ugyanis 1492-ben ezen a napon “fedezte fel” Kolumbusz Kristóf Amerikát. Viszont ugyanúgy, ahogy Amerikát sem kellett felfedezni, mert már lakták, ugyanúgy Portugália “felfedezései” is csak az európaiaknak voltak felfedezések.

A kiállításon is úgy beszéltek a fűszerekről, textilekről, mintha a portugálok találták volna fel azokat, miközben csak elcsórták a helyiektől. Persze volt egy rakás innováció, ami jogosan a portugálok számlájára került a történelemkönyvekben. A kismillió-féle vitorla és hajótípus, amivel egyre gyorsabban tudták átszelni az óceánt különösen érdekes volt. Ilyenkor azért megdobban az ember szíve, hogy nem csak 2 megapixellel jobb és 3cm-el hosszabb okostelefonok piacra dobása számít “innovációnak”, hanem voltak és vannak látványos fejlesztések.

Azt sem tudtam például, hogy a portugálok már a 15. században bizniszeltek a japánokkal. A kiállítás szerint a portugál köszönöm, az obrigado is a japán köszönömből az arigatō-ból ered, ami első hallásra életképes elméletnek tűnik. Mondjuk a Wikipedia szerint ez pont nem igaz, de van sok másik szó, amit valóban befolyásolt a kapcsolat a portugálokkal.

Borok terén még gazdagabb a történelme Portonak, ugyanis a Douro folyó völgye a világ legrégibb körülhatárolt borvidéke. Több száz éve rabelo nevű bárkákban hajóztatják le Porto pincéibe a bort (mondjuk ma már inkább tankerhajókkal), ahol az idő elvégzi jótékony hatását.

Ráadásul a “portói bor” macskakörmökkel nem is hagyományos bor, hanem likőrbor. Történt ugyanis, hogy 1678-ban az angolok háborúba kezdtek a franciákkal, akik komoly szankcióval súlytották ellenfelüket: megtiltották a bordeauxi borok exportját. Erre az angol király fürkészőket és portyázókat küldött good enough borok után kutatni. Ekkor már voltak angol kereskedőknek szőlőültetvényeik a Douro folyó völgyében, így magától adódott a portói bor angol exportja.

Viszont a portói bor így sem érte el francia vetélytársa színvonalát, ráadásul a hosszú út alatt gyakran megecetesedett. Így öntöttek brandyt a borba Portoban, ami így először meghódította Angliát, majd a világot.

Ráadásul nem is rossz.

A világ legszebb könyvesboltja

Voltunk a Livraria Lello könyvesboltban is Portoban. A világ legszebb könyvesboltja mottóval hirdetik magukat, és valóban az egyik legszebb, amit eddig láttam. Ennek megfelelően sokan is szeretnék meglátogatni. Elővételben vett jeggyel lehet csak bejutni félórás sávokban.

Mi délután voltunk (elvileg reggel nagyobb a roham) és olyan 50-60 fotózkodó könyvmollyal osztoztunk a helyen. A hely méretéhez képest ez nem vol kellemetlenül sok ember, de azért érezhető volt a tömeg.

Sokan azt hiszik, hogy J.K. Rowling erről az épületről mintázta a Roxfortot, mivel egy ideig Portoban élt. Erre rájátszva tele is pakolták Harry Potter könyvekkel a polcokat.Viszont J.K. egy tweetben megírta, hogy sosem volt ebben a könyvesboltban, de neki is tetszik.

Van pár (bár szerintem lehetne több) egyedi borítójú klasszikusuk. Az 1984-et és a kis herceget magammal is vittem.

Jó hely.

Ha szeretsz olvasni és Portoban jársz, akkor mindenképp ajánlom a Livraria Lello-t.

Jobb a portugál konyha, mint a spanyol?

Bevallottan az újdonság varázsa alatt írom ezt, de nekem jobban ízlettek a portugál kaják, mint bármilyen spanyol tapas korábban. A kóstolt fogások fűszeresebbek, krémesebbek és a portugáloknak több egytálételük van, mint spanyol kollégáiknak. Desszertjeik krémesebbek, egyediek és túlmutatnak “a levelestésztára szórunk valamit” recepten.

Ugyanakkor gyorsan leesett az is, hogy valószínűleg egészségesebb a spanyol út. Cseppet szebbek a számok Spanyolország esetében, amikor a várható élettartamok közötti különbségre nézünk.

Mondjuk én bekockáztatnám azt a két évet egy kis extra szószért cserébe.

Van persze sok hasonlóság is a két konyha között. Sok étterem étlapja Lisszabonban is olivabotyókkal, kolbászokkal, sajtokkal kezdődik, ők is szeretnek polipot vágni rizsbe (ami finom), viszont az olyan semmihez sem hasonlítható ételek tették fel az i-re a pontot, mint a francesinha, vagy desszerteknél a pastel de nata.

Portugália kutyával

Ahogy ezeket a sorokat írom a repülőn, az előttem lévő ülés alatt alszik a kutyánk, Crowley. Nem ez az első repülőútja, de más járművekkel való közlekedésben is feketeöves már. Ült vonaton, buszon, másik vonaton, hajón, taxikban, repült és sétált sokat az elmúlt héten.

Indulás előtt gondolkodtam rajta, hogy épeszű ember vajon megy-e kutyával nyaralni. Előzetesen csak az extra költségeket, a sok-sok kötöttséget és az áthúzott kutyás táblákkal ellátott épületeket látja az ember. Visszagondolva egy kutyával utazni sok mindenre hatással van, de egy teljesen új szemszögből engedi meg felfedezni a meglátogatott várost.

De hogyan befolyásolt egy nyolc napos utat egy fekete szőrmók?

• Szállás: Amikor Booking-on beállítottuk az “állatbarát” szűrőt az elérhető 9000 ajánlat gyorsan 500-ra csökkent. Viszont ez is elég nagy merítés volt ahhoz, hogy találjunk a preferenciáinknak megfelelő szállást.

• Repülés: A fapadosok, mint a Ryanair, vagy a Wizzair nem foglalkoznak állatokkal, ezért is kell újabban Bécsbe repülnünk Budapest helyett minden hazalátogatáskor. Viszont Vueling repül Bécsbe, ugyanúgy ahogy Lisszabonba és Portóba is. Repülőnként 3 utas vihet kutyát, és utána nem enged kutyás jegyet venni a rendszer, így jó előre érdemes megvenni a jegyet, hogy beférj a kutya VIP csoportba.

• Éttermek: Minden étteremben, aminek volt terasza szívesen látták Crowleyt. Viszont a legtöbb terasz nélküli étterem elérhetetlen távolságba került. Ez az élőzenés helyek többségéből is kizárt minket. Mindig is inkább a hűvös belső tereket részesítettem előnyben, de pár terasz only ebéd után kezdem érteni miért szeretnek annyira a szabad ég alatt enni a mediterrániumban.

• Metró, busz, vonat: Ahány ház annyi szokás. A legtöbb tömegközlekedési eszközön csak akkor lehet kutyával utazni, ha az a hordozójában csücsül. Ez hosszabb utaknál nem probléma, de amikor egész nap sétálsz a városban és csak két megállóra ugranál fel a buszra, akkor kellemetlen.

• Taxi: A legnépszerűbb app a Bolt Portugáliában, ahol van külön állatbarát járgány gomb is. Kényelmes, gyors és harmadannyiba kerül, mint egy barcelonai taxi.

A kutyás utazás legnagyobb előnye volt, hogy lelassított. Hajlamos vagyok csekklistatúristáskodni, mondván, hogy ha már itt vagyok akkor nézzek meg mindent, amit érdemes. Ebből sokszor az következik, hogy nyaralás után fáradtabb vagyok, mint előtte.

Minden múzeumból, kiállításról, templomból és borospincéből kivétel nélkül ki voltak tiltva a kutyák úgy Lisszabonban, ahogy Portoban. Ennek a hatása pedig az volt, hogy ezeket a nevezetességeket felváltva néztük meg. Bosszankodhatnék az emiatt idő hiányában kimaradt épületeken, de nem tudok.

Kényelmesebb és tartalmasabb volt így.

Lisszabon vagy Porto?

Csukott szemmel, hátrakötött kézzel, tízből kilencszer Lisszabon.

Lisszabon szebb, hangulatosabb, tisztább és a végtelen megtekintenivalóival és éttermeivel is felülmúlja Portot.

Ennyi volt a portugál útinapló.

Ha érdekel hasonló lájfsztájl kontent az archívumból, akkor ajánlom:

Milyen az élet Barcelonában: két év tapasztalatai

Miért egyszerűbb lefutni egy maratont, mint írni róla?

Minden jót,

Norbi

🎁 A megosztás ajándék

Ha tetszett a mai levél, akkor nincs jobb mondja hálád kifejezésének, mint az, ha megosztod legalább egy ismerősöddel.

📖 Szeretnél több hasonlót olvasni?

Iratkozz fel az alábbi gombra kattintva: