Milyen az élet Barcelonában: két év tapasztalatai
Élmények, érzések, gondolatok két év után
Ez a 81. OlvasóLista, egy hírlevél, amiben válogatott könyvajánlókat, cikkeket és podcastokat osztok meg veled. Híres Norbi vagyok, ezt a levelet azért kapod, mert feliratkoztál a norberthires.com blogon vagy a Substacken.
Már két éve élünk Spanyolországban. Két év nem a világ, de arra elegendő, hogy felületesen megismerjük Barcelonát, arra viszont még kevés, hogy beilleszkedjünk. Ez az a pont, amikor a két hétig Barcelonában nyaraló magyarnál bennfentesebbek vagyunk, viszont még messze vagyunk attól, hogy egy helyi rutinjával forogjunk a hétköznapokban.
Van ez a sokak számomra idegesítő szokásom, hogy kerek dátumoknál megállok, visszatekintek. Két év után elérkezettnek látom az időt, hogy elgondolkodjak azon mit szeretek Barcelonában, és mi az, ami hiányzik innen. Talán még ez az a pont, amikor már nem lep meg a patatas bravas íze, de még fel tudom idézni az első alkalmat, amikor megkóstoltam.
Azért szeretem ezeket a személyesebb cikkeket, mert legalább annyira írom magamnak, mint nektek. Sőt talán magamnak talán még hasznosabb is összegyűjteni a gondolataimat és az emlékeimet.
Elég sok témát fogok érinteni. Albérletkeresést, bürokráciát, város vs. agglomeráció kérdését, nyelvtanulást, embereket, de leginkább az életet.
Amiket leírok nem tények. A személyes tapasztalatomat írom le, ami valószínüleg nagyon különbözik egy Ryanair gépre felpattanó hétvégi turista tapasztalataitól. Az is borítékolható, hogy más itt élő magyarokhoz képest is máshogy látok dolgokat.
Ez egy személyes és szubjektív cikk lesz.
Munka és munkakeresés Barcelonában
A kalandvágyból Barcelonába költözőktől annyiban különbözök, hogy először nem a várost választottam ki és kerestem hozzá állást, hanem a lehetőség talált meg. Az állás miatt költöztünk, nem feltétlenül a város miatt.
A biztos állásból az is következett, hogy az első pár hónapot egy biztonságos burokban töltöttük. Kaptunk adminisztratív segítséget bankszámlanyitáshoz, az okmányok intézéséhez, az albérletkereséshez. Első pillanattól voltak helyi kollégáim, akiktől nem Tripadvisor-szerű programajánlókat, egyéb jótanácsokat kaptam.
Nem tudom milyen költözni és állást keresni Barcelonában egyszerre. Viszont nemrég felmondtam, így meglévő papírokkal ugyan, de egy álláskeresésen is túl vagyok, már innen. A személyes tapasztalatom az, hogy sokkal több nemzetközi cégnek van irodája Barcelonában vagy jogi entitása Spanyolországban, mint Budapesten. Ebből adódóan több pozíciót is hirdetnek meg spanyol városokban, még ha a cégnek semmi köze sincs a spanyol piachoz.
Amikor az első munkahelyemen váltani akartam, Magyarországon nem volt egy SEO-s pozíció sem meghirdetve. Az elhatározástól az új munkába állásig 8 hónap telt el. Amikor a barcelonai első állásomból váltani akartam, 1 hónapon belül kaptam ajánlatot. Volt 7-8 pozíció meghirdetve a spanyol Linkedin-en ebben az időszakban, ami nagyobb merítés a 0-hoz képest.
NIE, bürokrácia, adminisztráció
Van egy "tyúk volt előbb vagy a tojás" jellege a spanyol bürokráciának. A legtöbb bank például csak spanyol okmánnyal hajlandó fiókot nyitni neked. Viszont a frissen kiköltözőknek, így nekünk sem volt még meg a legendás NIE kártyánk. Ilyenkor jönnek az olyan kiskapuk, mint amikor útlevéllel számlát nyitnak neked ha sokat fizetsz, vagy van helyi segítséged (nekünk az utóbbi volt). A turpisság ebben, hogy az útlevélszám kevesebb karakter, mint a NIE, így hozzácsapnak pár nullát, hogy kezelje az IT rendszerük.
A mindenhez is szükséges NIE kártya (személyigazolvány külföldieknek) pedig egy külön kaland volt számunkra. Elvileg van egy weboldal, amin időpontot lehet kérni a kártya igénylésére, ami a gyakorlatban vagy nem működik vagy állandó terheléses támadás alatt van. Így egy külön piac épült a NIE időpont foglalásokra, ahol leleményes spanyolok rövid idő alatt szereznek neked időpontot kapcsolataikon keresztül. Nekem a relocation ügynökség szerzett időpontot. Csak fél évet kellett várni az időpontra.
Amikor fél év után megjelentem egy külvárosi rendőrségen közölték velem, hogy a NIE-s kolléga ma szabadságon van, ezért kérjek új időpontot. Ha nincs a rendőröket lekiabáló segítőm, akkor még most is időpontra várnék.
A NIE-s kálváriámon túl nem volt összetűzésem a spanyol bürokráciával. Van az ügyfélkapuhoz hasonló weboldal az általános ügyek intézéséhez és a helyi NAV online felületével sincs nagy probléma. Tapasztalatom szerint ha egyszerű dolgot szeretnél, akkor azt meg lehet oldani. Viszont ha bármi nem működik elsőre, akkor azt online lehetetlen megoldani, időpontot meg még nehezebb foglalni hozzájuk.
Város vagy agglomeráció?
Költözés előtt kaptam azt a tippet, hogy először mindenképp a városban keressünk lakást. Tömegközlekedéssel egyszerű bejárni az irodába, a hosszú látványosságlistát pedig délutánonként gyalogosan is be lehet járni a központi kerületekből kiindulva, az éttermekről és bárokról pedig még nem is beszélve.
Miután letöltöttük az egy éves szerződést kiköltöztünk egy vonattal 45 percre lévő kisvárosba, így a Barcelona pro kontra érvekből elég jó kis listát tudok írni:
Mi szól a város mellett?
Éttermek, boltok, programok: Még úgy is, hogy a barcelonai évünk alatt tudatosan igyekeztünk megnézni minden városban található nevezetességet, kiköltözve így is majdnem minden héten bejárunk. Vannak nagy fesztiválok, amiket érdemes megnézni minden évben, sokkal szélesebb az étteremkínálat, jönnek új időszakos kiállítások és úgy általában több dolog történik a városban. Van például kb. 5 mozi, ahol angolul is vetítenek filmet, míg a városon kívül vadászni kell VOSE mozikra.
Repülés és repülőtér: Amikor a városban laktunk a reptéri transzferbusszal egy órán belül kint voltunk a repülőtéren metrós átszállást beleszámítva, taxival pedig csak egy fél órára volt szükség. Majdnem bármelyik gépre vehettünk jegyet, attól függetlenül mikor indult, mert még tömegközlekedéssel is ki lehet jutni a járatok 90%-ához. Miután kiköltöztünk tudatosult csak, hogy a reggeli repülőket tömegközlekedéssel lehetetlen elérni.
Angollal boldogulsz: Költözéskor egyáltalán nem tudtunk spanyolul, így kapóra jött, hogy ha találomra bemész bármilyen helyre Barcelonában, a valószínűsége, hogy beszélnek angolul elég magas. Önmagad angolul való megértetésének esélye a belvárostól távolodva arányosan csökken.
Miért költöztünk ki a városból?
Folyamatos zaj: Bár ugyan nagy előny, hogy a legtöbb esemény, amire érdemes kimenni az Barcelonában van, viszont ezekről jó hazamenni. Kevésbé fun, amikor a buli az ablakod alatt folytatódik. Az sem segít, hogy a legtöbb barcelonai lakás (az összes amit albérletvadászat alatt sikerült megnéznünk) semmilyen módon nincs szigetelve, és a legtöbben légkondi sincs. Ez egyet jelent a nyitott ablaknál alvással és az éjjel gyakori turistahordák csatakiáltására való ébredéssel.
Szigetelés, légkondi: Amikor albérletet kerestünk az egyik nem lealkudható kitételünk a légkondi volt. Tudtunk, hogy bitang meleg a nyár Barcelonában és a magas páratartalom sem segít. Ezután szembejött a valóság, ugyanis a megnézett lakásokból egyikben sem volt légkondi. Úgyhogy jó drágán béreltünk egy légkondi nélküli lakást, amiben nyáron megsültünk, télen pedig kimaxolt fűtéssel is fáztunk.
Tenger: Barcelona kis város és légvonalban a legtöbb helyről közel van hozzád a tenger. Gyakorlatilag azonban, ha nem a part közelében laksz, akkor közel 1 órát is igénybe vehet 4-5 kilométer megtétele tömegközlekedéssel. A munka után leugrok megmártózni életérzés, így gyorsan hétvégén leugrok megmártózni életérzéssé vált. Ebből tanulva a parthoz közel kerestünk lakást a városon kívül.
Természet hiánya: Aki szerint Budapest egy betondszungel, az még biztos nem járt Barcelonában. Mivel a város a tenger és a hegyek közé szorult, így minden egyes négyzetmétert igyekeznek hasznosítani, ebből adódóan szűk sorokba rendezett házakkal van tele a város. Pesten kiszabadulhatsz olyan nagy egybefüggő zöld oázisokba, mint a Margit-sziget vagy a Városliget, Barcelonában meg az árusoktól hemzsegő Citadella parton kívül nem igazán vannak fás parkok. Vannak szép hosszú utak fákkal végigültetve, a fától pedig 5 centire kezdődik a beton.
Ez egy eléggé szubjektív pro és kontra lista. Elméletileg bérelhetsz jól szigetelt, légkondis lakást a part közelében, egy park szomszédságában. De azt villának hívják, vagy legalábbis annak az árát kérik el érte.
Igyekeztem a cikk első felében minél több, a költözéssel járó praktikus részletet megosztani. Most pedig rátérek a személyesebb vonatkozásaira, a hétköznapi dolgokra és élményekre.
A legnagyobb plusz
Felejtsd el a gasztronómiát, Gaudit, de még a tengert is. A legjobb dolog Barcelonában, hogy novembertől áprilisig 20 fok van.
Ezzel a hosszan enyhe időhöz társul a kontinentális éghajlathoz képest szökőévente érkező eső, ami nekem személyesen abban nyilvánul meg, hogy sosem fordul elő az "elmennék futni, de esik az eső" jelenség.
Az utóbbi pár évben a megszokottnál is szárazabb Barcelona. Ez érzésre ugyan jó, de árnyalják a képet a szárazság miatti erdőtüzek, a tönkremenő gazdák, a drágább gyümölcsök és a poros utak melletti kiszáradt növények.
De fókuszáljunk a jóra. Például arra, hogy végtelen sportolási lehetőséget tesz lehetővé a jó idő. Amikor a maratonra készültem még simán tudtam pólóban futni októberben, ahogy túrázni is tökéletesen lehet a nagy meleg megérkezéséig.
Talán a legnagyobb plusz, hogy a mínuszok hiánya nagyjából nullára csökkenti a kimelegedésből származó megfázásokat. Nekem egy téli futás során rámizzadt póló vagy egy kondi-zuhanyzás után otthon hagyott sapka elég volt, hogy másnap torokfájásra ébredjek. Enyhe időben ezek miatt sem kell agódni, így megspórolok pár enyhe megfázás miatt kimaradó edzést és néhány csomag strepsilst.
A látszólag örök jó idő másik nagy előnye, hogy szinte mindig süt a nap és télen is van ereje a napnak. Egyszerűen jobb kedvem van a hétköznapokban a napsütéstől.
Spanyolul tanulni
Költözés után elmentünk egy magyar idegenvezető barcelonai túrájára, ahol a sok sztori mellett kaptunk pár jótanácsot. Ezek egyike volt, hogy menjünk el egy intenzív nyelvtanfolyamra, ahelyett hogy félgőzzel évekig tanulgatnánk a spanyolt. Visszagondolva lehet igaza volt.
A nyelvtanulással felnőttként a probléma az idő, vagyis annak a hiánya. Ahogy költözés után nem volt időnk kivenni 2-3 hónap szabadságot és nyelvtanfolyamra járni, ugyanúgy nehéz a hétköznapokból kiszakítani 1-2 órát.
Most tudom igazán értékelni, hogy bár évekig szenvedtünk nyelvtani szabályokkal és szócetlikkel a suliban anélkül, hogy egy épkézláb mondatot tudtunk volna magunktól mondani, de amikor használni kellett az angolt, akkor megvoltak a legok, amiket össze kellett passzolni.
Felnőttként sokszor hiányoznak még ezek a darabok, mert egyszerűen még nem gyakoroltam elégszer az adott nyelvtani szabályt és nem találkoztam elegendő alkalommal az ismeretlen szóval.
Majd fogok egy külön cikket írni a nyelvtanulásról, mert már közel minden módszert használtam, hogy a holtpontokon túllépjek. 200 napos duolingo streak, 100 nap Babbel app, Netflix sorozatok, több könyv spanyolul, egyéni és csoportos magánórák és még mindig van mit tanulni.
Azt hinném, hogy ha valaki két évet él egy országban, akkor már tökéletesen beszéli a nyelvet. Viszont pont ez a lényeg. Az országban élek és nem a nyelvben. Nyolc órát dolgozok angolul, a maradék időben pedig sokszor ismétlődő, jól megkoreografált párbeszédekben (étterem, szupermarket, fodrász) érzem okosnak magamat fejlődés nélkül.
Két év után legtöbbször értem mit kérdeznek tőlem és törve ugyan, de tudok válaszolni. Ilyenkor csavar egyet a történeten a valóság.
Barcelonán kívül nemhogy angolul kevésbé beszélnek, de a többség érthető módon katalánul beszél. Minden katalán tud spanyolul, viszont nagyon sokszor katalánul szólítanak meg, katalánul kérdezik meg, hogy hány éves a kutya... Ilyenkor udvariasan visszakérdezek spanyolul, mire ők megkérdezik ugyanazt spanyolul. Így duplán kellemetlen, ha végül a spanyol kérdést sem érted.
De legalább van egy szép nagy cél, amit lehet kergetni.
Méretek és történelem
Ebben az első két évben igyekeztünk Spanyolországon belül utazni, mert bőven van mit felfedezni. Hiába repülgettünk Európán belül korábban is, valahogy magyar vízmértékkel mérek mindent a világban.
Szép város. Hányan lakják?
Kétszázezren.
Akkor ez olyan nagy, mint Debrecen.
Viszont ez a vízmérték sokszor rövidnek bizonyult.
Spanyolországot sokan lakják, vannak városai egymástól nagyon messze, és nem csak spanyolok lakják. Olyan távolságok vannak, hogy megéri számtalan belföldi repülőgépjáratot üzemeltetni. Van nagyon gyors vonat (300-al megy és az egyik legizgalmasabb dolog, amit az utóbbi években láttam).
Amikor Sárospatakra mentünk osztálykirándulásra, akkor órákig tátva maradt a szám a "nagy hegyeket" látva. Itt meg keresztülvágtak 100-szor nagyobb földrengetegeket, hogy átsuhanjon rajta egy vonat.
Egyrészről nehéz felfogni az ország méreteit, másrészt meg lenyűgöző. Csakúgy, mint a történelme.
Büszke vagyok a magyar történelemre. Mindig is úgy gondoltam, hogy gazdag történelmünk van és az, hogy voltak előttünk is ezen a golyóbisen nem von le semmit a mi történeteink értékéből. Engem megérint egy 1800-ban épült magyar kazettás templom is.
Voltam otthon is sok múzeumban, mert érdekel a történelem.
Ezért egyszerre legyűgöző és visszás, amikor időszámításunk előtti relikviákat mutogatnak ingyenesen látogatható spanyol múzeumokban, amikor egy 120 éves népművészeti anyagedény megcsodálásáért megsarcolnak otthon.
Tömegközlekedés és visszakapott fiatalság
Barcelona nem egy nagy város, de annál sűrűbben be van hálózva metró és buszjáratokkal. Legtöbb pontjára el lehet jutni, a kérdés csupán a miként és mennyi idő alatt.
Ha a föld alatti kalandot választod, akkor gyakran érkező és gyorsan A-ből B-be érő, legtöbbször tömött metrókocsik várnak. A metrózás élményét beárnyékolja, hogy néhány metróállomást nem ástak túl mélyre, cserébe pedig nem szellőzik egyik sem.
Ha a Plaça Catalunya-n szeretnél felszállni egy metróra júliusban, akkor érdemes törölközőt is csomagolnod magaddal, amivel törölgetheted verítékedet.
Gyönyörű, új elektromos buszokkal hasíthatsz a felszínen. Velük az egyetlen probléma csupán, hogy 2 kilométer alatt 30 piros lámpánál kell megállniuk. Gyakori (különösen rövidebb távon), hogy megéri inkább gyalogolni neadjisten biciklizni, mintsem a pirosnál állni a busszal.
A városból vonattal juthatsz ki, ami ugyancsak felemás élményt nyújt. Először is van a félhibrid modell szerint, magánvállalatok által működtetett elsősorban távolsági vonatok. Ezek gyorsak és cserébe drágák. Néhány útvonalon 300-al mennek, van nagy lábtered, és még Disney meséket is játszanak néha a TV-ben.
Viszont, ha kisebb városokba tartasz, akkor a RENFE személyvonataival utazhatsz. Legtöbbször van rajtuk légkondi, ami egy nagy plusz nyáron, viszont csúcsidőben ritkábban járnak a kelleténél, így borítékolható a heringparti. Ha északra tartasz akkor nem csak Catalunya, de egész Spanyolország elsőként épített vasúti vonalát élvezheted a Barcelona Mataró tengelyen, illetve keresztülhaladhatsz az ország elsőként épített vasúti alagútján.
Ha mindenhová menetjegyekkel utazol, akkor a gatyádat is rá lehet költeni tömegközlekedésre. Egy bérlettel, viszont sokkal jobban megéri.
Nagy meglepetésemre a fiatalság nem diákigazolványhoz kötött, így többek között ennek az előnyeit is élvezhetjük. Voltak már itt nyáron egy eurós bárhova érvényes jegyek fiataloknak, de van külön bérlet is nyomott áron 30 alattiaknak. Így történt, hogy egy havi budapest bérlet áráért veszek háromhavi megyebérletet, amiben minden busz-metró-vonat benne van.
Tenger
Ha közel szeretnél maradni a természethez, akkor vagy a tenger mellett érdemes maradnod, vagy a hegyekhez közeledni. A kettő között (Barcelona nagy részén) kapcsolódni is nehezebb a természethez.
Az, hogy egy belvárosi lakásból egy tengerre nézőbe költöztünk a legnagyobb life hack a világon. Nem erdő, még mindig nincs sok zöld, de a nappaliból látjuk a napot felkelni és lemenni, követjük a holdciklusokat, borzadunk a viharkor csapkodó nagy hullámokon és nem utolsósorban két perc sétára van a part, ahol meg lehet mártózni vagy kilométereken keresztül sétálni, futni, biciklizni mellette.
Van valami rejtélyesen pozitív hatása annak, amikor a nap nagy részében látod a horizontot és nem korlátozzák be ember építette kőtömbök a látóteredet.
Befejezem, mielőtt túl hosszúra nyúlna
Még hosszan tudnám sorolni mit szeretek Barcelonában és környékében. Ebben a cikkben az én életemet és hangulatomat nagyban meghatározó ügyes-bajos dolgokra tértem ki.
Ahogy a kék kisemberes mese főcímdala mondja, az élet nem csak játék és mese. Természetesen vannak nehézségei is annak, ha egy olyan országban élsz, aminek töröd a nyelvét és bár szereted, de magadénak még nem érzed.
Ma megpróbáltam az érzéseimet, emlékeimet két év után lementeni.
Köszönöm figyelmedet, ha eddig velem tartottál.
Minden jót,
Norbi
🎁 A megosztás ajándék
Ha tetszett a mai levél, akkor nincs jobb mondja hálád kifejezésének, mint az, ha megosztod legalább egy ismerősöddel.
📖 Szeretnél több hasonlót olvasni?
Iratkozz fel az alábbi gombra kattintva:
Nagyon jó volt ismét olvasni az élményeidet Norbi! Barcelona számomra mindig is egy olyan hely volt, amit egyszer mindenképpen szerettem volna megnézni hosszabb-rövidebb időre. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy nekem ez a város csak turistaként való :D