Menekülés a képernyőktől

Avagy gondolatok papíron, tartalomsokk és rulett.

Malcolm Gladwell egyik olvasmányos, de kevésbé tudományos könyvében azt sugallja, hogy 10.000 óra gyakorlás szükséges, hogy egy terület szakértője legyél. Bármibe kezdesz nehéz elképzelni, hogy 416 napot (mert ennyi idő 10k óra) kell űznöd megállás nélkül mielőtt a legjobb énekesek, sportolók, írók között említhetnének egy lapon.

Még ha tudománytalan is, a 10.000 óra bénítóan hat. Jobban szeretem azokat a mérföldköveket, amik melóra ösztönöznek, de belátható időn belül elérhetőek. Találtam is egy kérdést, ami inkább a lehetőségekre, mintsem a korlátokra fókuszál:.

Mi történne, ha beletennék 100 ismétlést?

Az első OlvasóLista után még fogalmam sem volt mit csinálok, a tizedik után már kezdtem látni miben érdemes fejlődnöm, a századik írása közben pedig arra gondolok, hogy ebben az online írás dologban nem is vagyok olyan rossz. Közben pedig ezt a felszedett képességet számtalan más területen használtam, hogy egyszerűbben adjak át üzeneteket vagy épp egy mosolyt csaljak valaki arcára a képernyőn keresztül.

Ez a 100. OlvasóLista.

Van ez az idegesítő szokásom, hogy folyton visszatekintgetek, a következő nap pedig grandiózus terveket szövök. Ezzel a hagyománnyal szakítva ma nem írom meg a “Mit tanultam 100 OlvasóLista után” cikket. Helyette feldobok pár témát, amik az utóbbi hetekben foglalkoztatnak.

Ugyanakkor köszönöm mindannyiótoknak, akik évek óta velem tartotok. Hálás vagyok a sok bátorító levélnek, hozzászólásnak és háttérbeszélgetésnek. Büszkeséggel tölt el, hogy többen fizető feliratkozóként támogattok és az is megdobogtatja a szívemet, hogy mindannyiótok az egyik legértékesebb erőforrásotokkal tiszteltek meg, a figyelmetekkel.

Nagy változásra nem készülök. Követem a kíváncsiságom és írok az útról.

De nézzük a mai témákat:

Hírlevél fáradtság és képernyőiszony

Azon kaptam magam az utóbbi pár hónapban, hogy alig olvasok új tartalmakat online. Éveken keresztül olvastam fenomenális hírleveleket, amiket meguntam és idővel leiratkoztam róluk. A Substack-re találás után új írókat és friss gondolatokat találtam, de egy idő után ezekre is ráuntam.

Kezdetben a legtöbbet a szakmai blogok, hírlevelek (SEO és marketing) segítettek, viszont ahogy tanultam belőlük gyakran elkezdték ismételgetni magukat. Olyanok lettek mint egy létra, ami segít kimászni a gödörből, de utána nincs rájuk szükségem.

Mostanában inkább szerteágazó kíváncsiságomnak megfelelő hírleveleket olvasnék, de annyi van belőlük, hogy ha priorizálok egyszerűen nem férnek bele a nap 24 órájába. Egyszerűen annyi jó minőségű online tartalom keletkezik nap, mint nap, hogy lehetetlen követni azokat.

Ugyan a tartalomgyártói oldal nehézségeit jövendölte meg a túl sok tartalom megjelenésével Mark Schaefer, de az általa kigondolt “Tartalomsokk” jelenség, nekünk olvasóknak is nyújt tanulságokat.

Attól függően, hogy melyik tanulmányt olvassuk, az elérhető online tartalom mennyisége (a kínálat) 9–24 havonta megduplázódik. Ez valóban elképzelhetetlen.

Ezzel szemben a tartalomfogyasztási képességünk (a kereslet) véges. Egy nap csak meghatározott számú órából áll, és még ha evés, munka vagy vezetés közben is fogyasztunk tartalmat, elérkezünk egy elméleti és áthághatatlan határhoz, amelyhez most közeledünk.

Ez a véges fogyasztási képesség és a növekvő tartalmi kínálat találkozása egy olyan jelenséget hoz létre, amelyet "Tartalomsokknak" nevezek. Olyan helyzetben, ahol a tartalmi kínálat exponenciálisan nő, miközben a kereslet stagnál, arra számíthatunk, hogy egyéneknek, vállalatoknak és márkáknak egyre többet kell "fizetniük" a fogyasztóknak, csak hogy ugyanannyi tartalmat láttassanak velük. - Mark Schaefer

Ma már bárki tud rövid videókat posztolni másodpercek alatt és mySQL adatbázissal sem kell vesződnöd, ha csak egy egyszerű blogot szeretnél írni. Lerövidült a gondolat publikált végtermékig vezető útja, fogyasztóként pedig ez azt jelenti, hogy végtelen hírfolyamok kerülnek elénk.

Shortok, több órás interjúk, podcastok, esszék, hírlevelek és könyvek. Mindegyikből egyre több és több van és ezek közül egyre több az értékes és hasznos tartalom is a szórakoztató mellett.

Mi a megoldás?

Nem hiszem, hogy minden digitális eszközt ki kellene dobnunk. A digitális detox szerintem nem megoldás, viszont hallatlan előnyei vannak, ha csökkented a képernyő előtt töltött idődet.

A következőkkel próbálkoztam az utóbbi időszakban:

• E-könyv olvasó és táblagép helyett valódi könyveket olvasok.

• Hírportálok és hírlevelek helyett veszek egy újságot (ez pedig még Crowley-nak is tetszik, ahogy a lenti kép mutatja).

Nekem ez a két apró változtatás nem valami “nice to have” optimalizálás volt. Egyre kevesebb könyvet olvastam, mert folyton elkalandoztam, amikor a táblagépen megnyitottam egy könyvet. Ugyanez vált igazzá az online tartalmakra is. Nem azt mondom, hogy nem olvasok online, de némi korlátozás segít koncentrálni.

Vallás és kereszténység

A fő oka, hogy nem írtam az utóbbi hetekben (amellett hogy billentyűpüfölés helyett SEO konferencián mutogattam chartokat és gombát szedtünk a családdal vasárnap délelőtt az erdőben) az volt, hogy kifogott rajtam a legutóbbi olvasmányom.

C.S Lewis Keresztény vagyok (Mere Christianity) című könyvét olvastam és sokkal több gondolkodást és rágódást igényel az, hogy itt írni tudjak róla. A vallás egyébként is egy átpolitizált téma, ezért darázsfeszékbe sem igazán szeretnék nyúlni.

A Narnia Krónikái szerzőjének vallástól független magvas gondolataiba lépten nyomon belebotlok, emellett pedig egy olyan hitről szóló könyvet kerestem, amit nem egyházi személy írt. C.S Lewis, mint egykori ateista kipipálta ezeket a rubrikákat.

Nem elvont dolgokról van szó a könyvben, hanem

• szabad akaratról,

• büszkeségről,

• nagy tanítókról,

• hétköznapi döntésekről,

• és a közösség szerepéről.

Nem tudom eljutok-e addig, hogy egy épkézláb összefoglalót írjak a könyvről, de addig is hozok egy gondolatot elöljáróban:

"Ha valamit önkéntessé teszel, akkor az emberek fele nem teszi meg. Ez nem az, amit akartál, de az akaratod tette lehetővé. Valószínűleg ugyanígy működik a világegyetemben is."

"Miért adott akkor Isten szabad akaratot nekik? Mert a szabad akarat – bár lehetővé teszi a rosszat – az egyetlen dolog, ami lehetővé teszi az igaz szeretetet, jóságot vagy örömöt, amit érdemes birtokolni. Egy automaták világa – olyan lényeké, amelyek gépként működnek – aligha lenne érdemes a teremtésre."

A tanulás a cselekvés következménye

Amikor fenomenális Substack hírlevelekről írok, akkor ezalatt gyakran Simon Sarris gondolatait értem. A legutóbbi (angol nyelvű) esszéjében például a középkorban tizenegynehány évesen tanoncként gyakorlati tapasztalatot szerző későbbi mestereket állítja szembe a végtelen információval (internet, ChatGPT), de minimális gyakorlattal iskolát befejező mai egyetemistákkal.

A közösségi média alapos vizsgálata bőséges lehetőséget kínál az önálló tanulásra. Olyan korban élünk, amikor egy motivált 12 éves megtanulhatja a famegmunkálás, a programozás vagy a kenyérsütés alapjait, és olyan minőségű kenyereket süthet, amelyek versenyezhetnek a világ legjobb pékségeinek termékeivel.

Az egyik oka annak, hogy az iskolák mindig is gyengén teljesítenek az ilyen lehetőségek megtalálásában, az, hogy a legjobb lehetőségek mindig a helyi igényekre reagálnak—a kontextusra való érzékenység az, amit a nagyszabású rendszerek képtelenek előállítani. De sem a szülő, sem a gyerek ne keverje ezt össze a lehetőségek hiányával. Korunk bővelkedik forrásokban, különösen oktatási erőforrásokban, de kevés a bevezető lehetőség.

School is Not Enough

Wikipedia Rulett

Mikor jött veled utoljára az interneten bármi, ami nem az érdeklődésednek megfelelően volt előszűrve? Mostanában a Wikipedia Rulettel játszok, ami véletlenszerűen elém dob egy Wikipedia oldalt, aminek hála egy teljesen új nyúlüregben mélyülhetek el.

Minden jót,

Norbi

🎁 A megosztás ajándék

Ha tetszett a mai levél, akkor nincs jobb mondja hálád kifejezésének, mint az, ha megosztod egy ismerősöddel.