Az élet rövid

Úgyhogy halogass többet, dolgozz kevesebbet, és élvezd.

Ez a 93. OlvasóLista, egy hírlevél, amiben válogatott könyvajánlókat, cikkeket és podcastokat osztok meg veled. Híres Norbi vagyok, ezt a levelet azért kapod, mert feliratkoztál a norberthires.com blogon vagy a Substacken.

Nekem mindig is fontos volt az időm hatékony beosztása. Valamiért beakadt nálam, hogy ha csinálok valamit, azzal szeretnék valamilyen hatást elérni.

Ehhez pedig két elérhető utat láttam:

1. tanulok, majd jobban és gyorsabban oldok meg problémákat,

2. fizetek olyan problémák megoldásáért másoknak, amikkel én nem akarok foglalkozni.

Zsenge koromra tekintettel sokáig maximum egy fél gyrostált tudtam kifizetni, ami az éhséggel kapcsolatos újra-újra felbukkanó problémámra jelentett pillanatnyi megoldást. Zseton híján tehát maradt az első pont: a tanulás és a produktivitás kimaxolása.

Ez a kettő pedig jól szolgált mind a munkában, mind a hobbijaimban. Egyre fontosabb SEO kihívásokon dolgoztam, és ezeket a kis leveleimet is egyre többen olvasták. A hatékonyságnak hála nagyobb hatást értem el, amit jobban értékelt a piac és az olvasók is.

Viszont ez a többre, és jobbra való törekvés hagyott egy kérdőjelet minden egyes megünneplésre érdemes siker után. Amikor sikerült egy weboldal forgalmát 20%-al növelni az első negyedévben, akkor törhettem a fejemet a következő negyedéves világmegváltó ötleten. Amikor pedig írtam egy jó esszét, már javában ötleteltem a következő témán.

Megpróbáltam uralni az időmet, de végül rájöttem, hogy az idő ural engem. Lehet, hogy többet raktam le az asztalra időgazdálkodási technikákkal a nap végén, de nem feltétlenül olyan dolgokkal töltöttem az időmet, amik egy életet gazdagabbá tesznek.

Ezekhez a felismerésekhez sikerült magamtól eljutnom, viszont találtam egy könyvet, ami el is magyarázza, hogy miért nem vagyok ezzel egyedül, és mi az oka annak, hogy az idő menedzselésének görcsös igénye nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

A mai OlvasóListában Oliver Burkeman, Az élet rövid című könyvének rám legnagyobb hatással lévő gondolatait olvashatod.

Túl sokat dolgozunk és az MI nem segít

A közelmúltban kilőtt a mesterséges intelligencia és még a szkeptikusoknak is el kell ismerniük, hogy ez hatással lesz arra, hogyan dolgozunk. Valójában már most komplett állásokat vált ki a mesterséges intelligencia és hús vér embereket engednek szélnek miatta.

A katasztrófajósok mellett a másik népszerű mesterséges intelligencia hatásait kommentelő hang azt mondja, hogy valójában az nem is baj, hogy az MI állásokat vált ki.

Így legalább kevesebb munkával kereshetünk ugyanannyi pénzt és több idő marad az élet fontos dolgaira.

Bár Oliver Burkeman nem említi az MI-t könyvében, viszont több olyan hasonló példát hoz a történelemből, amiből arra engedhetünk következtetni, hogy valószínűleg sosem fogunk kevesebbet dolgozni. Sőt.

Egyes történészek szerint az átlagos földműves a 16. században évente 150 napot dolgozott. Az ipari forradalom, a technológiai fejlődés és eszméletlen hatékonyságnövekedés után ma egy átlagos európai 230 napot dolgozik.

Hiába érünk el sokkal többet, nem dolgozunk kevesebbet. Sőt kevesebbet pihenünk. Burkeman szerint ennek egyik oka az urbanizáció és a vallástól való elfordulásunk. Egy kis középkori faluban szentségtörésnek számított vasárnap vagy a számtalan egyházi ünnepnap egyikén dolgozni. A társadalmi elvárás pihenésre kényszerítette a legbuzgóbb munkásembert is.

Ma már kevesebben járnak templomba és a társadalmi elvárások is megváltoztak. A munkát, a folyamatos elfoglaltságot ma már ünnepeljük. A “hustle” egy életstílus, egy követésre érdemes trend lett.

A Maslow-piramis

Akik azt gondolják, hogy bármilyen technológiai fejlődés miatt kevesebbet dolgoznánk a jövőben, azoknak érdemes a közgazdász John Maynard Keynes 19. század elején tett jóslatára figyelni.

Keynes 1930-ban publikált egy esszét “Unokáink gazdasági lehetőségei” címen, amiben azt írja, hogy a jólét és a technológia rohamszerű fejlődése miatt 100 éven belül senkinek sem kell majd többet dolgoznia heti 15 óránál.

De Keynes tévedett.

Kiderült, hogy amikor az emberek elég pénzt keresnek ahhoz, hogy kielégítsék szükségleteiket, új dolgokat találnak, amire szükségük van, és más életstílusra vágynak. Ennek eredményeként egyre keményebben dolgoznak, és hamarosan a túlzott elfoglaltság a presztízs jelképévé válik.

Szerinted ezen bármilyen technológia valaha változtat?

A hatékonyság nem megoldás mindenre

Ha rákeresel az időgazdálkodás szóra a Google-ben, akkor számtalan olyan technikát soroló cikkeket találsz, amelyek célja egyetlen: minél több teendőt elvégezni egységnyi idő alatt.

Ezek a technikák hasznosak, de nem feltétlenül segítenek abban, hogy úgy töltsük el az időnket, hogy mosollyal az arcunkon hajtsuk fejünket párnánkra a nap végén. Az egy túl bonyolult téma lenne, amiről a produktivitás guruk nem szívesen beszélnek.

Oliver Burkeman szerint az időgazdálkodás, ahogy ma ismerjük befuccsolt. Könyvével pedig alternatív térképeket mutat, hogyan érdemes gondolkodnunk az időről.

Pár ezekből a nem magától értetődő térképekből:

• Az idő nem egyéni erőforrás: Kultúránk ideálja az, hogy csak te magad urald az időbeosztásodat, azt tehesd, amit akarsz, amikor csak akarod -, mert félelmetes szembesülni azzal az igazsággal, hogy szinte minden érdemes tevékenység, a házasságtól és a szülői szereptől kezdve az üzleti életig vagy a politikáig, másokkal való együttműködésen múlik, és ezáltal kitesz az érzelmi bizonytalanságoknak, amelyeket a kapcsolatok hoznak magukkal.

• A hatékonyság hajszolása a nem fontos feladatok felé terel: A szerző nagy felismerése, hogy a különböző hatékonyságot növelő technikák a nap végén nem segítettek neki, hogy a fontos teendőkön dolgozzon. Helyette jelentéktelen teendők kipipálásával ért el pillanatnyi dopaminlöketet, majd az utolsó pillanatban csapta össze, vagy halogatta tovább az igazán fontos dolgokat.

• Ha több teendőt végzel el, több teendő vár rád: "Az idő úgy tűnik, mint egy megállíthatatlan szállítószalag, amely új feladatokat hoz, amilyen gyorsan csak el tudjuk intézni a régieket; és a 'hatékonnyá válás' úgy tűnik, hogy csak felgyorsítja a szalagot." - Edward T. Hall

• A terv csak egy gondolat: Terveket készítünk, mert csökkenti a szorongásunkat és a kontroll látszatát kelti. De hiába indulunk el két órával hamarabb a reptérre, ha dugó van az autópályán vagy törlik a gépünket, akkor a legbiztosabb tervet is eltéríti a valóság. Ez pedig frusztrációt okoz. A terv csak egy gondolat, aminek a meghiúsulásán nem érdemes bánkódni, mert a mindennapok része.

• Csinálj dolgokat, mert szereted: Az idővel erőforrásként való gondolkodás problémája, hogy nem tud mit kezdeni olyan tevékenységekkel, amik nem járulnak hozzá valami jövőbeli célhoz. Meg tudjuk győzni magunkat, hogy azért dolgozunk keményen, hogy pár év múlva szörfözhessünk egy mediterrán országban, viszont bűntudatod érzünk ha szörfözünk, anélkül, hogy befejezettnek tekintenénk a tervünket. Viszont szükségünk van olyan tevékenységekre, amiket egyszerűen csak élvezünk. Ezek a hobbik. Ahhoz pedig, hogy egy hobbi valódi örömöt okozzon, valószínűleg kicsit kínosnak kell érezned. Ez annak a jele, hogy önmagáért csinálod, nem pedig valamilyen társadalmilag elfogadott eredményért.

• A félkész munka hosszútávon kifizetődő: Ha elhatároztad, hogy egy adott projekten ötven percig fogsz dolgozni, akkor amint az ötven perc letelt, állj fel és hagyd abba. Miért félünk egyáltalán félbehagyni dolgokat? Mert türelmetlenek vagyunk a befejezetlenség miatt, és attól félünk, hogy soha többé nem találunk időt a munkához. A megállás segít erősíteni a türelmünket, ami lehetővé teszi, hogy újra és újra visszatérj a projekthez, és így fenntartsd a hatékonyságod egy egész karrier során.

• Ne tervezz mindig előre: Az idő birtoklása és irányítása sokszor megnehezíti az életet. Elkerülhetetlenül az idő hatékony beosztásának megszállottjává válunk, ami miatt minden nap egy stresszes akadálynak tűnik egy jobb jövő felé vezető úton, amely soha nem érkezik el.

Vegyük például az oktatást. Micsoda átverés. Gyerekként óvodába küldenek. Az óvodában azt mondják, hogy az iskolára készülsz. Aztán jön az első osztály, a második és a harmadik ... A középiskolában azt mondják, hogy az egyetemre készülsz. Az egyetemen pedig arra, hogy belépj a munka világába. Az emberek olyanok, mint a szamarak, akik a pálcáikra kötött répák után futnak, amelyek az orruk előtt lógnak. Soha nincsenek itt. Soha nem érnek oda. Soha nem élnek igazán.

Öt kérdés az időd értelméről

1. Hol keresel jelenleg kényelmet az életedben vagy a munkádban, ahol egy kis kényelmetlenségre lenne szükséged?

2. Tartod-e magad olyan teljesítménybeli elvárásokhoz, amelyek betartása lehetetlen?

3. Milyen módokon nem fogadtad még el azt a tényt, hogy az vagy, aki vagy, és nem az, akinek gondolod, hogy lenned kellene?

4. Életed milyen területein fogod vissza magad, amíg úgy nem érzed, hogy tudod, mit csinálsz?

5. Hogyan töltenéd a napjaidat másképp, ha nem törődnél annyira azzal, hogy tetteid eredményesek legyenek?

Oliver Burkeman könyvében hoz még tíz eszközt időd értelmes eltöltéséhez, megismertet bennünket Warren Buffet 5/25 szabályával és megoszt számtalan más hasznos tanmesét. Ha felkeltette érdeklődésedet, akkor keresd Az élet rövid című könyvet!

A mai Olvasólista zárásaként a könyv záró történetét hoztam. Carl Jung pszichiátert egy bizonyos “V. Asszony” arról kérdezte, hogy a szakember szerint mi az élet helyes vezetésének módja.

Jung a következőt válaszolta:

„Kedves Frau V., kérdései megválaszolhatatlanok, mert tudni szeretné, hogyan kell élni. Az ember úgy él, ahogy tud. Nincs egyetlen, meghatározott út... Ha erre vágyik, akkor a legjobb, ha csatlakozik a katolikus egyházhoz, ahol megmondják, mi a teendő.”

Minden jót,

Norbi

🎁 A megosztás ajándék

Ha tetszett a mai levél, akkor nincs jobb mondja hálád kifejezésének, mint az, ha megosztod legalább egy ismerősöddel.