Monopoly és a nagy adósságválság
Avagy mit tanultam az utóbbi években a gazda(g)ságról.
Ez a 98. OlvasóLista, egy hírlevél, amiben válogatott könyvajánlókat, cikkeket és podcastokat osztok meg veled. Híres Norbi vagyok, ezt a levelet azért kapod, mert feliratkoztál a norberthires.com blogon vagy a Substacken.
Néha feltévedek a Threads nevű csodálatos platformra, ahol főként rövid történeteket és költői kérdéseket olvasgatok. Mivel nem követek sok embert, így az algoritmus a legfelkapottabb posztokat dobálja be. Minél felháborítóbb egy bejegyzés, annál valószínűbb, hogy megjelenik a hírfolyamomon.
Ezek a bejegyzések az úgynevezett “rage bait thread”-ek.
Sokat elárul rólunk, hogy milyen témák képesek akkora ellenérzést vagy érdeklődést kiváltani, hogy futótűzként terjedjenek végig a platformon. Számtalan bulvárszagú téma mellett van egy, ami biztosan fáklyákkal és vasvillákkal utánad szaladó tömeget eredményez: a pénz.
Az iskolapadban sok egyenlet és fogalom kerül elénk viszont a személyes pénzügyekről nem igazán esik szó. De ez nem magyar sajátosság. A pénz a legtöbb oktatási intézményben tabu, így nem igazán lehet csodálkozni azon, hogy utána is az marad.
Ha már szervezett keretek között nem sikerült túl sokat tudást magamba szívnom a személyes pénzügyekről, akkor ezt igyekeztem autodidakta módon pótolni. A könyvek nem jelentenek mindenre megoldást, viszont nekem adtak egy keretrendszert, egy gondolkodási módot, amit utána le tudtam fordítani a saját helyzetemre.
A Babilon leggazdagabb emberéből megtanultam, hogy a kemény munka nem egyenlő a gazdagsággal, de a megtakarítás is csupán a kezdet.
Az intelligens befektetőből megtudtam, hogy a piacon mindig vannak kilengések, és a realista befektető az optimistáknak ad el, és a pesszimistáktól vásárol.
Morgan Housel rávezetett, hogy elsősorban nem a pénzemet, hanem az érzelmeimet és döntéseimet érdemes kordában tartanom.
Amikor elkezdtem tanulni a befektetésekről, akkor még nem sokkal többet kockáztattam, mint amibe a megvásárolt könyvek kerültek. Azóta sem kell sajtóperek indításával bosszankodnom, hogy lekerüljek a leggazdagabb magyarok listájáról, viszont apró sikereket sikerült elérnem. Hülyebiztos eszközöket veszek, amik vagy lekövetik az amerikai részvénypiacot (S&P 500) vagy inflációhoz képest segítik megőrizni pénzem értékét (állampapírok).
Ettől függetlenül frusztrálnak a következő pénzügyi összeomlásról papolók.
Két okból is:
Fiatal vagyok. Ebből adódóan pedig még nem éltem át gazdasági válságot. 2008-ban még anyuék vették a paprikás szalámit a melegszendvicsbe, én pedig maximum a visszajárót tettem zsebre. Tudom, hogy ami felfelé megy, annak egyszer lefelé is kell mennie.
Tátongó lyukak vannak a tudásomban: Tudom, hogyan működnek a legalapvetőbb pénzügyi termékek, viszont arról már kevesebbet tudok, hogy hogyan befolyásolják a piacokat a központi bankok kamatdöntései és makrogazdasági trendek.
Ezeket a tudásbeli hiányosságokat szerettem volna bepótolni egy lehetőleg történelmi példákat felvonultató könyvvel. Pár évvel ezelőtt olvastam Ray Dalio befektető Elvek című self-help jellegű könyvét, amiben komplex mégis hasznos döntéselméleti gyakorlatok osztott meg.
Meglepett, amikor több podcastban (angolul) is elég negatív képet festett az amerikai gazdaság állapotáról.
Árnyalja a képet, hogy aki “Alapelvek a Változó Világrend Kezeléséhez” címen ad ki könyvet, annak a mondanivalója mennyire könyvmarketing és mennyire valóság. Viszont szerencsére írt egy másik könyvet is “Elvek a Nagy Adósságválságban való Eligazodáshoz”. Ezt a könyvet vettem a kezembe, annak érdekében, hogy kicsit tisztábban lássam a nagy képet.
Tíz hasznos leckét hoztam a mai OlvasóListában, amit Ray Dalio könyvéből tanultam:
Az adósság olyan, mint a Monopoly. Ha megérted a Monopoly® játék szabályait, nagyjából megértheted, hogyan működnek a hitelciklusok egy egész gazdaság szintjén. A játék elején az embereknek sok készpénzük van, és csak néhány ingatlanuk, ezért érdemes a készpénzt ingatlanra váltani. Ahogy a játék halad előre, és a játékosok egyre több házat és hotelt szereznek, egyre több készpénzre van szükség ahhoz, hogy kifizesd a bérleti díjakat, amikor olyan ingatlanra lépsz, amely sok ilyen épülettel rendelkezik. Néhány játékos kénytelen lesz alacsonyabb áron eladni az ingatlanait, hogy megszerezze a szükséges készpénzt. Tehát a játék elején „az ingatlan a király”, míg később „a készpénz a király.” Azok, akik a legjobban játszanak, megértik, hogyan tartsák a megfelelő egyensúlyt az ingatlan és a készpénz között, ahogy a játék halad.
A hitelezés önmagát erősítő felfelé és lefelé irányuló mozgásokat hoz létre. Ha nem történik beavatkozás, mind a bankok, mind az adósok csődbe mennek, és a gazdaság zsugorodni fog. Idővel, ahogy ezek a bővülési és zsugorodási ciklusok ismétlődnek, kialakulnak a feltételek egy nagy, hosszú távú adósságválságra. A hitelezés természetes módon hoz létre önmagát erősítő felfelé irányuló mozgásokat, amelyek végül megfordulnak, és önmagát erősítő lefelé irányuló mozgásokat hoznak létre, amelyeket szintén meg kell fordítani.
Az emberek a buborék csúcsához közel a legoptimistábbak. Amikor egy buborék a csúcsához közelít, a gazdaság a legsebezhetőbb, de az emberek ekkor érzik magukat a leggazdagabbnak és a legoptimistábbnak. Amikor a dolgok annyira jól mennek, hogy már nem javulhatnának tovább—mégis mindenki azt hiszi, hogy jobbak lesznek—akkor érik el a piacok csúcsaikat.
Monetáris Politika #1: Kamatláb-alapú monetáris politika. A kamatláb-alapú monetáris politika a leghatékonyabb, mert a legszélesebb hatást gyakorolja a gazdaságra. Amikor a központi bankok csökkentik a kamatlábakat, azzal ösztönzik a gazdaságot a következő módokon:
pozitív vagyonhatást eredményeznek (mivel az alacsonyabb kamatlábak növelik a legtöbb befektetés jelenértékét);
megkönnyítik a hitelből történő vásárlást (mivel a havi törlesztőrészletek csökkennek), növelve a keresletet—különösen a kamatérzékeny termékek, mint a tartós fogyasztási cikkek és lakások iránt;
és csökkentik az adósságszolgálati terheket (ami javítja a pénzforgalmat és a költést).
Monetáris Politika #2: A mennyiségi lazítás (pénznyomtatás). Ez elsősorban a befektetők/megtakarítók viselkedésére hat, szemben a hitelfelvevők/költekezők viselkedésével, mivel a pénzügyi eszközök vásárlásával történik, általában olyan adósságeszközökkel, amelyek a befektetőkre/megtakarítókra gyakorolják a legnagyobb hatást. Amikor a központi bank kötvényt vásárol, készpénzt ad a befektetőknek/megtakarítóknak, amit általában arra használnak, hogy egy másik, vonzóbb pénzügyi eszközt vásároljanak. Amit azzal a pénzzel és hitellel tesznek, az határozza meg a gazdasági hatást.
Amikor olyan eszközökbe fektetnek, amelyek a költekezést finanszírozzák, az ösztönzi a gazdaságot.
Amikor olyan eszközökbe fektetnek, amelyek nem (például pénzügyi eszközök), nagyon nagy piaci nyereségre van szükség ahhoz, hogy bármilyen pénz lecsorogjon a költekezésbe—és ez a költekezés inkább azokból származik, akik élvezték a piaci nyereséget, mint azokból, akik nem. Más szavakkal, a pénznyomtatás biztosan inkább a befektetőknek/megtakarítóknak (azaz azoknak, akik pénzügyi eszközökkel rendelkeznek) kedvez, mint azoknak, akik nem, így szélesítve a vagyoni szakadékot.
A hiperinflációval küzdő országok jellemzői. A legfontosabb jellemző azokban az esetekben, amelyek hiperinflációhoz vezetnek, hogy a döntéshozók nem szüntetik meg az egyensúlyhiányt a bevételek és a kiadások/adósság között; ehelyett hosszú időn keresztül pénznyomtatással finanszírozzák és folyamatosan finanszírozzák a kiadásokat.
Az adóssággal hajtott növekedés sérülékennyé tesz. Azok a gazdaságok, amelyek növekedését jelentős mértékben az adósságból finanszírozott beruházások, ingatlanfejlesztések és infrastruktúraépítések támogatják, különösen érzékenyek a nagy ciklikus ingadozásokra, mivel az ilyen hosszú élettartamú eszközök gyors ütemű építése nem fenntartható.
Ray Dalio ezeket a következtetéseket a múlt olyan nagy adósságválságainak elemzése alapján teszi, mint a Német adósságválság és hiperinfláció (1918-1924), az Amerikai adósságválság és kiigazítás (1928-1937) és (2007–2011) között.
Nem teszek úgy mintha mindent értettem volna a könyvből. Ez egy nehéz olvasmány, de engem sok kérdésben elvitt nulláról az egyes szintre. Ha te is szeretnél beleolvasni, akkor angolul elérhető PDF formátumban.
Talán a leghasznosabb számomra az lenne, ha ismét elővenném a “Bevezetés a közgazdaságtanba” című könyvet és átnyálaznám, viszont nem visz rá a lélek. Inkább érdekesebb elemzéseket, befektetői történeteket szeretek olvasni. Ilyen érdekes olvasmányok lehetnek Zsiday Viktor: Mániák és válságok a tőzsde hőskorában, illetve Sólyomi Dávid: Túl az osztalékon című könyveik. Jelenleg ez a kettő kötet van a dollárjel mellett az OlvasóListámon.
Neked mi volt a leghasznosabb befektetési vagy pénzügyi olvasmányod?
Sokat gondolkoztam azon, hogy egy szárazabb könyv tanulságai mennyire lehetnek érdekesek számotokra. Nekem ezek a könyvek kimozdulást jelentenek a komfortzónámból és valamennyire titeket is arra szeretnélek bíztatni, hogy ne csak sokat, hanem sokféle könyvet olvassatok.
Minden jót,
Norbi
🎁 A megosztás ajándék
Ha tetszett a mai levél, akkor nincs jobb mondja hálád kifejezésének, mint az, ha megosztod egy ismerősöddel.