Miért ne olvass önfejlesztő könyveket?
Kultuszkönyvek, csalódások és a megoldás.
Ez a 92. OlvasóLista, egy hírlevél, amiben válogatott könyvajánlókat, cikkeket és podcastokat osztok meg veled. Híres Norbi vagyok, ezt a levelet azért kapod, mert feliratkoztál a norberthires.com blogon vagy a Substacken.
A világ legtöbb országában egyre kevesebben olvasunk. Ennek az egyébként is veszélyeztetett fajnak képviselem én egy apró szeletét az üzleti és önfejlesztő könyvek iránti megszállottságommal. Ha ebbe a kis halmazba tartozol te is, akkor számodra is ismerős gondolatokról olvashatsz ma, ha pedig nem érdekelnek különösebben ezek a könyvek, akkor megtudhatod részben miért van igazad.
Sokféle önfejlesztő könyvet vehetsz a kezedbe. Olvashatsz enyhén spiri köteteket, Ryan Holiday tizenkettedik könyvét a sztoicizmusról, vagy valamilyen guru Ferrarit manifesztáló tanácsait. Ez a lista nagyon hosszú lenne, ha minden archetípusról meg szeretnék emlékezni, de ma nekem egy konkrét alkategória van a fejemben: a kultuszkönyvek a hatékonyságról.
Minden akkor kezdődött számomra, amikor A 4 órás munkahét című könyv beszugerálta magát a kosaramba egy könyvesboltban. Egy új világra nyitott ajtót számomra Tim Ferris, amit sok más szerző követett.
Minden NAGY hatékonyságról szóló könyv megteremti a maga univerzumát és az alapállapothoz képest olyan értékajánlatot tesz, aminek nehéz ellenállni:
Tim Feris - A 4 órás munkahét: Automatizációval és kiszervezéssel heti 4 óra munkával is meg tudsz élni.
David Allen - GTD Módszer: Ha leírod a teendőidet, a GTD módszerrel priorizálod és végrehajtod azokat, akkor emberfeletti hatékonyságra teszel szert.
James Clear - Atomi szokások: Apró szokásokkal hosszú távon megváltoztathatod az életedet.
Miután befejeztem ezeket a könyveket úgy éreztem magamat, mint amikor a GTA San Andreast játszva kezeim közé kerültek a csaló kódok. Gondoltam, hogy ahhoz hasonlóan ahogy beírom a játékba, hogy UZUMYMW és a küldetés közben visszatölt maxra a páncélom, úgy használhatom majd ezeket a “cheat code”-okat a saját életemben is. Nem lett így.
Félre ne érts. Nem azért írtam ezekről a könyvekről hosszú ajánlókat és próbáltam meg beépíteni életembe tanácsaikat éveken keresztül, hogy most lehülyézzem magamat és a könyvek íróit. Csupán időközben rájöttem, hogy az adrenalinlöket, amit egy okosnak hangzó könyv elolvasása után érzel, és annak tanácsainak való életben való kipróbálása között óriási a szakadék.
Több évig használtam a GTD módszert. Számtalan órát töltöttem Notion sablonok, táblák és automatizációk készítésével. Minden nap árgus szemekkel figyeltem mit írhatok le teendőként, amit egyszer leírtam utána pedig könyörtelenül elvégeztem vagy nehéz diók esetében a végtelenségig halogattam. Voltak 3-4 hónapos sorozataim, amikor minden nap használtam a rendszert, viszont voltak olyan időszakok is, amikor egyszerűen nem volt értelme túlgondolni a teendőimet, mert nem volt sok.
Ilyenkor hagytam porosodni a mestertáblát. Utána amikor ismét feltöltődtem, akkor egy összetett GTD rendszer nélkül is flottul működtek a dolgok. Őszintén szólva a GTD-től nem lettem hatékonyabb. A felismerés után egyszerűen elcsentem azokat rituálékat a rendszerből, amik hozzáadtak az életemhez (mint például a hétvégi összegzés) és abbahagytam más NAGY RENDSZERÉBEN való gondolkodást.
Mindig gondolkodok azon, hogy az ilyesfajta cikkeknek mennyi értelme van. Jól tudom, hogy kevesen olvasnak, még kevesebben olvasnak önfejlesztő könyveket és annál is kevesebben “próbálják ki” a könyvekben írtakat. Van értelme beleszállni az egyébként értékes gondolatokat tartalmazó könyvekbe, amik által leírt világ valamilyen oknál fogva nem segített hozzá az olvasás után elképzelt eredményekhez?
Talán két embernek írom ezt a szösszenetet, viszont annak a két embernek frusztráló lehet, hogy több lépcsőfokot megtett egy olyan lépcsőn, amire a legtöbben rá sem állnak (olvas, önfejlesztő könyvet olvas és tanácsokat kipróbál) és a végén vagy nem éri el a vágyott eredményeket vagy eléri, de azok nem jelentenek semmit számára.
Egy önfejlesztő kultuszkönyv olvasása után, ha felmész az internetre végtelen videót és cikket találsz arról, hogy másnak hogyan formálta át az életét az adott keretrendszer. Ezeket a tartalmakat általában a hype görbe tetején csücsülők készítik, akik elolvasták a könyvet, belerakták a melót, hogy kipróbálják az elolvasott tanácsokat az életükben és úgy érzik működnek.
Ezzel én is pontosan így voltam, mind a GTD, mind a Zettelkasten módszer, és még a Notion hegesztése után is. Olvasás és a rendszer próbálgatása után 1-2 hónappal írtam meg ezeket a cikkeket, viszont hosszú távon teljesen mások lehetnek a tapasztalataid mint frissen még a könyv marketingjének hatása alatt.
A túlélési torzítás miatt, arról már kevesebbet hallhatsz, hogy kinek nem segített a GTD, ki töltött irgalmatlanul sok időt Notion táblákkal való legózással ahelyett, hogy azon dolgozott volna, ami támogatására azokat a táblákat létrehozta. Az sem segít, hogy ezeket a “kérdéseket” nem sokakkal tudott megbeszélni, mert egyike vagy azon három embernek Közép-Európában, aki egyáltalán játszottak ezekkel a rendszerekkel.
Szóval hülyének érzed magad, hogy neked nem jöttek be a népszerű önfejlesztő könyvben leírtak. Biztos te csináltál valamit rosszul, esetleg a rendszer jó, csak rossz problémára húztad rá. Legalábbis én ezzel többször voltam így.
Ironikus lehet, de amik segítettek nekem azok az anti önfejlesztő könyvek voltak. Először a Tökéletes rendetlenség formájában találkoztam olyan könyvel, ami fog egy általam és az általam olvasott könyvek alapján alapigazságnak gondolt állítást (a szervezettség, jobb mint a rendetlenség) és kutatásokkal és történetekkel cáfolja, hogy ez miért és milyen esetekben nem igaz.
A Tökéletes rendetlenségből megtudtam, hogy:
A halogatás lehet hatékony. Távol tart attól, hogy rossz célokon dolgozz.
Az összpontosítás túlértékelt. Nem tudhatod, hogy valami, amit hatékonytalannak gondolsz, hogyan ad hozzá az életedhez.
Az improvizációhoz egy kicsit rendetlennek kell lenned. De ahhoz, hogy improvizálni tudj, szilárd alapokkal kell rendelkezned.
A jobb szervezés vagy az új munkamódszerek gyakran nem okoznak javulást. Csak azért befolyásolják pozitívan az eredményeket, mert a dolgozók jobban igyekeznek, amikor megfigyelik őket (Hawthorne-effektus).
A túl sok rend árthat neked. Míg egy rendetlen otthon ritkán van drasztikus hatással az egészségedre, addig a tisztításhoz használt vegyszerek vagy a túl tiszta felületek megbetegíthetnek.
Sok önfejlesztő könyv úgy árulja az általa alkotott világot, mint az egyetlen dolog, ami megoldja minden problémádat. Viszont semmi sem történik elszigetelten. Lehet, hogy a Getting Things Done segít több feladatot elvégezned, de arról nem szól semmit, hogy mikor helyes döntés a kanapén fagyit lapátolva semmit sem csinálni, vagy mikor érdemes hónapokat várni arra, hogy egy esemény kiforrja magát ahelyett, hogy eröltetnéd.
Az utóbbi időben böki a csőröm az időgazdálkodás és a hatékonyság. Úgy érzem túl nagy jelentőséget tulajdonítottam ezeknek a területeknek, vagy legalábbis a felszínes értelemben vett formájuknak.
Pont jókor találtam rá egy újabb anti önfejlesztő könyvre, ami Oliver Burkeman Az élet rövid című könyve. Mondjuk az angol címe a “4000 hét” sokkal leíróbb. Segít elgondolkodni azon, hogy mennyivel tágabb téma az időről való gondolkodás, mint ahogy azt hatékonyság fókuszú világunk sejtetni engedi.
Megtudtam például, hogy:
A legtöbb időgazdálkodási módszer segít, hogy a nem fontos teendőkből többet végezz el, de hatástalanok azoknál a kihívásoknál, amik igazán számítanak.
Szükségünk van a figyelemelterelésekre, mert vannak kérdések, amik megválaszolására még nem állunk készen. Ezért nem működik a legtöbb digitális detox vagy telefon korlátozására irányuló szabály. Nem adnak választ a figyelemelterelésre való igényünkre.
A középkorban az átlagos földműves 150 napot dolgozott. Az ipari forradalom, és a technológiai fejlődés után pedig ma 260 napot dolgozunk.
A következő levélben többet is megtudhatsz az időről való értelmesebb gondolkodásról.
További anti önfejlesztő könyvek ajánlói az archívumból:
Johann Hari: Elveszett kapcsolatok
Sebastian Junger: Tribe
David Epstein: Range
Minden jót,
Norbi
🎁 A megosztás ajándék
Ha tetszett a mai levél, akkor nincs jobb mondja hálád kifejezésének, mint az, ha megosztod legalább egy ismerősöddel.
"Talán két embernek írom ezt a szösszenetet" Remélhetőleg nem, mindenesetre én is elolvastam és tetszett. Köszi. Sok sikert!
Nagyon köszönöm az írást!