Miért ne kezdj új dolgokba?
Miért ne kezdj új dolgokba?
És mit történik, ha mégis így tennél.
Ez a 76. OlvasóLista, egy hírlevél, amiben válogatott könyvajánlókat, cikkeket és podcastokat osztok meg veled. Híres Norbi vagyok, ezt a levelet azért kapod, mert feliratkoztál a norberthires.com blogon vagy a Substacken.
Szia!
Ma arról írok, hogy miért ne kezdj új dolgokba. Régen írtam esszét anélkül, hogy megemlítenék valami régóta halott görög filozófust, vagy meg ne próbálnék bemutatni valami 20. századi pszichológiai keretrendszert.
Most mellőzőm az utóbbiakat.
Kíváncsi vagyok, hogyan fog tetszeni a végeredmény.
Új dolgokba kezdeni a legillúziórombolóbb dolog a világon. Szaladgálunk itt több száz bizonyítatlan feltételezéssel a fejünkben. Optimisták vagyunk, mert mindig van valamilyen jolly joker a zsebünkben, amit előhúzhatunk egy bezzeg ha… szituációban.
Lehet, hogy most keveset keresek, bezzeg ha megtanulnék programozni, akkor nem férne el a bankban a kes.
Lehet, hogy van rajtam egy kis felesleg, bezzeg ha konditerembe járnék, akkor sokkal jobban néznék ki mint te kedves kérdező.
Negyven éven át dolgozni nehéz, de ha passzív jövedelmet építenék, akkor gyerekjáték lenne az egész.
Mindegyik feltételezésünkre van távoli példánk.
Margit néni unokájának hörcsöge ismer egy srácot (a Twitterről), aki Java programozó és van egy magánrepülőgépe. Arnold Schwarzenegger heti ötször edzett, és lám hogy ki volt tesizve. És persze ott vannak a dropshipinggel milliókat kereső 16 évesek, akik otthonról lapoppal váltják meg a világot.
A fenti feltételezések még bizonyítékok nélkül is hasznosak. Segítenek leegyszerüsíteni a világot és azt sugallják, mindig van valami titkos összetevő, amit ha hozzáadunk életünk leveséhez, akkor sokkal jobb íze lesz.
Valahogy úgy, mint a kung fu pandában.
Viszont ha valaki komolyan gondolja és belevág ezekbe az új dolgokba, akkor váratlan meglepetésekben lehet része. Életünk jolly joker kártyái gyakran csupán szolid lehetséges életutak különösebb csodafaktor nélkül.
Hadd hozzak pár saját példát, arra hogy mire is gondolok.
Kezdjük pár feltételezéssel, amiben öt évvel ezelőtti Norbi komolyan hitt:
Blogolásból meg lehet élni.
A tényirodalmi könyvek kiskapuk a sikerhez.
Súlyzós edzéssel és kardióval bárki képes kockás hast növeszteni.
Nem olyan merész állítások ezek, hogy ne lehetnének igazak. Ahhoz, viszont, hogy ezt kiderítsem minden esetben valami új dologba kellett fognom és sokszor meglepően hasonló pályát jártam be az új dolgok kipróbálása során.
Ezt az utat nekem három szakasz fémjelezte:
1. Az újdonság ereje
Mindig végtelen izgalommal vetettem bele magam az új területbe. Kutattam, cikkeket olvastam, mosogatás közben is az aktuális kedvenc kihívásomról néztem videókat. Szívtam magamba az információt, összeállítottam egy cselekvési tervet és elkezdtem dolgozni.
Az első pár hét pedig gyorsan elröppent viszont a hirtelen eredmények elmaradtak. A legtöbben itt adják fel. Ha újévi fogadalomként fogsz új dolgokba, akkor az újdonság ereje január 27-én vész el.
Az emberek többsége itt befejezi és vagy elkönyveli feltételezése hamisságát vagy valami kegyes hazugságba csomagolja (nem volt időm, nincs érzékem hozzá…).
2. A monoton meló
Az újdonság hatásának elillanása után rá kellett, hogy jöjjek, hogy a feltételezéseim bár lehetnek helyesek, azok kiderítéséhez, azonban sokkal több “ismétlésre” van szükségem. Elvégre a különböző területek népszerű arcai sem 5 videó feltöltése, edzés elvégzése, vagy könyv elolvasása után váltak azzá, akik.
A népszerű YouTuber, Marques Brownlee például 100. videóját 75 feliratkozójával osztotta meg. A sokszor megcáfolt városi legenda szerint 10.000 óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy bármilyen képességet mesteri szintre fejlesszünk.
Bármi is legyen az igazság, általában több melót igényel, hogy kiderítsük mennyit is képes adni az új hobbink. Én ilyenkor valami ökölszabályszerű, ismétlésre épülő célt tűzök ki magam elé: írok 100 cikket, edzek 6 hónapig. Utána pedig eredménytől függetlenül beleteszem az ismétléseket az új dologba.
3. Ne találkozz a hőseiddel, mert csalódni fogsz
Lehet csak én választok hülye hiedelmeket, de miután végigzongoráztam ugyanazt a folyamatot több különböző területen, a végeredmény általában kétféle volt:
Csalódás az eredményekben: Vagy a terület nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, vagy az általam beletett munka nem volt elég, de a végén elmaradt a várt csoda.
Csalódás az eredményekhez szükséges melóban: Számomra a nagy hiedelmek lényege, hogy jó ideig figyelgetek egy területet, felfedezek valamilyen mintát ami működik és azt megpróbálom “jó gyakorlat” módjára én is alkalmazni. Ki nem mondott elvárásom ilyenkor, hogy ha nem is könnyű, de nem izzadságszagú eredményeket szeretnék.
Persze az is lehet, hogy csak a Dunning-Kruger hatástól szenvedek amikor “bezzeg ha…” hiedelmeket alkotok. Túl magabiztos vagyok olyan dolgokkal kapcsolatban, amikhez nem igazán értek, majd idővel közelítem az elvárásaimat a valósághoz.
Ne zavarjon meg a sok csalódáshalmozás a fenti felsorolásban.
A második forgatókönyv az, ami miatt megéri új dolgokat kipróbálni.
Számomra ilyen megérős dolog volt a futás felfedezése. Gondoltam, hogy hasznos, feltételeztem, hogy segít lefaragni pár kilót és reméltem, hogy hozzájárul egy általában véve fittebb énemhez, hogy ne lihegjek két emelet lépcsőzés után.
Mindegyik feltételezésem bevált.
Csak nem 2 hónap, hanem 2 év kellett, hogy látványos eredményeket lássak.
Ettől függetlenül ez az “új dolog” bekerült az eszköztáramba.
Mikor érdemes feladni?
Sikerekből egyszerű tanulni. Azt sem nehéz belátni, ha valamiben pocsékok vagyunk 100 ismétlés után is. Én a kihívást inkább azon helyzetekben látom, ahol nem egyértelmű, hogy döglött lovon ülünk-e.
Vegyük például a hiedelmemet, miszerint blogolásból meg lehet élni.
Öt éve publikáltam az első könyvajánlómat a blogon, lassan pedig a kétszázadik cikkhez közeledünk. Sok melót tettem bele a blogba és idővel az OlvasóListába, viszont az hamar világossá vált, hogy népszerűséget és olvasottságot nehezebb forintokká alakítani, mint ahogy azt egy zöldfülű gondolná.
Először is, ha magyarul szeretnél csupán hirdetésmegjelenítésből pénzt keresni, akkor mainstream témák érintése nélkül nemigen lehet olyan olvasottságot elérni, ami két gömb fagyinál többet fizetne. Persze lehet kurzusokat eladni, affiliate linkekkel könyváruházakba továbbítani olvasókat, Patreont csinálni.
Néhányat próbáltam.
Egy gömb pisztáciás és egy gömb diós fagyit vettem a profitból.
Talán két-három évig is csűrtem-csavartam a hogyan lehet pénzt keresni blogolásból kérdést. Az elvárásaim és a valóság közötti távolság miatt azonban el kellett könyvelnem, hogy magyarul blogolással én nem fogok bankot robbantani.
Viszont indokolatlanul hosszú ideig ragaszkodtam ehhez a hiedelmemhez bizonyíték nélkül. Itt vetődött fel a kérdés:
Mi az a pont, amikor érdemes feladni?
Tudom, hogy megígértem nem hozok 20. századi pszichológiai keretrendszert, de engedj meg, hogy bebiggyesszek ide egy ábrát, amit az Atomi Szokásokból csentem.
A szokások kialakításáról író James Clear szerint általában túlbecsüljük az új szokások rövid időn belül okozott hatását, míg alulbecsüljük a hosszú távon elérhető eredményeket.
Az új dolog elkezdése után az eredmények általában meg sem közelítik előzetes elképzeléseinket, viszont egy ponton az elképzelés és valóság vonalai találkoznak és a vártnál is nagyobb sikert érünk el.
Valahogy így:
Ez egy optimista ábra.
Létezik számtalan forgatókönyv, amikor a valóság sosem éri el elvárásaink szintjét.
Lehet sikeresnek nevezni egy változást ennek ellenére? Abszolút.
Boldoggá tesz ez minket? Aligha.
Az elképzelésünk vonala és a valóság görbéje közötti részt a csalódás völgyének nevezi James Clear. Azt javasolja a szokásguru, hogy 3-6 hónapnál több időt eltölteni a csalódás völgyében gyakran egy jó jel arra, hogy az adott szokás nem kompatibilis velünk.
Nagy hiedelmeink bizonyításánál azonban nehéz eltalálni mi az ideális időtartam, amit a csalódás völgyében kell töltenünk mielőtt levonhatnánk a következtetéseinket. A 3-6 hónap igazán nagy fogadásoknál ritkán elég. Személy szerint szeretek éves kihívásokat kitűzni, de tudom, hogy sokat ettől sem várhatok.
Egy év sem elég például egy nyelvet nulláról megtanulni, vagy egy küzdősportot használható szinten elsajátítani. Okkal kell meghatározott időtartamot várni a harcművészeknek övvizsgáik között.
Ami nekem többé kevésbé bevált az az,
hogy az éves időszak alatt próbálom minél több szögből támadni a kihívást (nyelvtanulásnál több tanulási módszert használni, több tanárral gyakorolni),
beletenni a kellő munkát a hétköznapokban (minden nap foglalkozok 1 órát nyelvtanulással),
illetve egy év után kizoomolok a helyzetemből, megnézem magamhoz képest (a kezdeti feltételezéseim ellenére) milyen eredményt értem el és ez hová vinne, ha folytatnám.
Ezért szoktam év végén abbahagyni dolgokat. A felszabaduló időben pedig új titkos összetevőnek hitt dolgot próbálhatok ki.
De bármibe is fogok, úgy érzem magam, mint amikor Po kinyitja a minden titkok titkát rejtő tekercset.
Rá kell jönnöm, hogy nincs titkos összetevő.
Nincs jolly joker.
Te vagy, én vagyok és szolid lehetséges életutak különösebb csodafaktor nélkül.
Maratonfelkészülés
Ha már új dolgok és ismétlések, akkor adós vagyok a futásnaplómmal. Szépen megfutottam az előírt számokat az utóbbi két hétben, és meglepően jól éreztem magam még a hosszú futások alatt is. Sokat számít, hogy 30 fokos hőség helyett már kellemes 20-ban topogok. Pulzusom, időm és közérzetem is jobb.
Minden héten életem leghosszabb távát futottam az utóbbi hetekben a hétvégi hosszú futások során, de most az edzésterv 32km-nél megáll szerencsére. A vártnál jobban bírtam a 32km-t, bár még innen egy nagyobb ugrás a maraton.
3. Hét
Hétfő: hát, bicepsz
Kedd: 40 perc futás (6 km)
Szerda: 2km bemelegítés, 4x4 perc gyors, 2km levezetés (8km)
Csütörtök: 30 perc laza futás, közben 5 fokozófutás (5,7km)
Péntek: push, guggolás
Szombat: pihi
Vasárnap: 30km
Teljesített táv: 49km
4. Hét
Hétfő: hát, bicepsz
Kedd: 50 perc közepes futás (7 km)
Szerda: 60 perc közepes futás (9 km)
Csütörtök: pihenőnap
Péntek: 60 perc fartlek, tetszés szerinti váltakozó tempóban (10 km)
Szombat: pihenőnap
Vasárnap: 32km
Teljesített táv: 58 km
Ez volt a mai OlvasóLista.
❤️ Ha tetszett a levél lájkold, írj hozzászólást a Substacken!
📧 Ha témát, könyvet vagy podcastot javasolnál, esetleg csak elküldenél a fenébe, akkor küldj egy válasz e-mailt!
Minden jót,
Norbi
🎁 A megosztás ajándék
Ha tetszett a mai levél, akkor nincs jobb mondja hálád kifejezésének, mint az, ha megosztod legalább egy ismerősöddel. Vitába szállnál az elhangzottakkal? Ennek a legjobb módja is ugyanaz:
🚀 Még jobb: Iratkozz Fel!
Talán mégis van egy kicsit jobb módja az OlvasóLista segítésének: válj az OlvasóLista támogatójává. Ha már ingyenes feliratkozó vagy, akkor a “Subscribe now” gombra kattintva e-mail címed megadása után tudsz prémium taggá válni.
Ha pedig még nem iratkoztál fel az ingyenes verzióra, azt itt teheted meg: