Legyél pocsék valamiben
Legyél pocsék valamiben
Avagy miért kezd új dolgokba, kérdések önmagad megismeréséhez és póker.
Ez a 68. OlvasóLista, egy hírlevél, amiben válogatott könyvajánlókat, cikkeket és podcastokat osztok meg veled. Híres Norbi vagyok, ezt a levelet azért kapod, mert feliratkoztál a norberthires.com blogon.
Szia!
Amikor elkezdtem írkálni az interneten fogalmam sem volt, hogy mire jó ez, azt meg végképp nem tudtam hogyan kell ezt szakszerűen csinálni. Szerettem fura pszichológiai könyveket olvasni, viszont magyarul a kutya sem írt ezekről a kötetekről.
Kitaláltam, hogy na akkor én megírom a tuti könyvajánló hírlevelet.
Az első OlvasóLista rövid volt, tele elütésekkel és negyven percig tartott mire egy vállalható képet találtam a levél tetejére.
A legnagyobb leckéket mégsem az apró részletek csiszolása nyújtotta.
Rájöttem, hogy szeretek írni. Nem a könyvek érdekeltek elsősorban, hanem a problémák, amiket segítettek megoldani és a lehetőségek, amikre rámutattak.
Felismertem, hogy egy ajánló sztori nélkül mit sem ér. A hírlevelek olvasottságát elég jól lehet mérni, az így nyert adatokból pedig lehet tanulni. Rájöttem, hogy amikor valami személyes szálat osztok meg a könyvajánlóval együtt, akkor az okosságokra is jobban vevők vagytok.
68 levél után talán már kevésbé vagyok pocsék könyvajánlók írásában, viszont hiszem, hogy mindig érdemes valamiben kritikán aluli lúzernek lennem. Ez váratlanul sok előnnyel jár, amire nemsokára ki is térünk.
De miben is vagyok pocsék, ha már megígértem a személyes szálat?
Most épp videózásban.
Van egy indokolatlanul hosszú óévzáró / újévtervező rutinom, aminek egy részét publikusan is megosztom. A nem nyilvános része ennek a tervezésnek a kreatív bakancslistám, avagy dolgok, amiket szeretnék csinálni a következő évben.
A videózás három évben is a lista tetején volt és három alkalommal is sikerült áttoszogatnom a következő évre.
Mert tudtam, hogy
nehéz,
félelmetes,
és rossz leszek benne.
Ugyanakkor olvastam egy rakás könyvet arról, miért éri meg kockáztatni, félkész termékeket piacra dobni és bokán rúgni a perfekcionista énedet, amikor csak tudod.
Idén összegyűjtöttem a bátorságomat és bokán rúgtam magamat.
És igazam volt.
Videót csinálni nehéz, félelmetes és rossz vagyok benne.
A mai OlvasóListában pedig megosztom veled én mit tanultam ebből az élményből és hogyan segített egy kis kellemetlenség életem más területein:
Miért kezdj új dolgokba?
1. A tehetségkupac miatt
Scott Adams, a Dilbert képregények szerzője hozta létre a “talent stack” fogalmát, amit sután tehetségkupacnak fordíthatunk.
Adams szerint karrierünk során a legtöbben elsajátíthatunk olyan tudást és megszerezhetünk olyan képességeket, amelyek jól működnek együtt és egy kivételes karrierhez vezetnek.
Ezek az ismeretek és képességek állnak össze egy talentkupaccá.
A képregényíró Adams a következőképp írja le saját talentkupacát, ami lehetővé tette, hogy egyedül rajzoljon egy 65 országban, több mint 2000 folyóiratban 34 éven keresztül megjelenő képregényt:
Humor: Ahhoz, hogy egy vicces képregényt írjon szüksége volt egy csipetnyi humorérzékre.
Rajz: Nem volt a világ legjobb képzóművésze, de a képregényt rajzolók top 25%-ába kellett tartoznia, ahhoz, hogy egy vizuális műfajban labdába rúgjon.
Írás: A humor és a rajzok nem lettek volna elegendőek. Jó sztorit, meggnyerő módon kellett írni hozzájuk. Szintén nem a legjobb író Adams, de az írók felső harmadába tartozik.
Ahhoz, hogy humoristaként megéljen Adams, a top 5%-hoz kellett volna tartoznia, ahogy rajzolni és írni is jobban kellett volna egy Dilberthez hasonló sikerhez.
A három képesség kombinálása viszont lehetővé tette, hogy olyat hozzon létre, amire sem a legjobb humoristák (mert nem tudnak rajzolni), sem a legjobb rajzolók (mert nem viccesek), sem a legjobb írók (mert se nem rajzolnak, se nem viccesek) nem képesek.
Ha sokat nyűvöm a videókat és sikerül “elég jó” szinten elsajátítanom ezt a képességet, akkor egy újabb kis legóval bővíthetem a saját tehetségkupacomat.
Ki tudja milyen kapukat nyit meg számomra a keresőoptimalizálás, a videózás és az írás.
Ki tudja milyen más új képességgel tudom ezeket kombinálni a jövőben.
2. Hogy ne tehesd fel a kérdést: mi lett volna ha?
Hiszem, hogy kellően kitartónak kell lenni ahhoz, hogy rájöjjünk mennyi lehetőséget is nyújt egy karrier, hobbi, képesség.
Négy éve blogolok.
Ha két hónap után 10 feliratkozóval kudarcnak kiáltottam volna ki az online írást és gyorsan más hobbira nyargalok át, akkor egy félkész képességel fél munkát végeztem volna.
Többször értem el üvegplafonokat a hírlevelemmel. Néha témában, néha stílusban kellett szintet lépnem, hogy több olvasót érjek el.
Egy ideje viszont nem hagynak nyugodni az alábbi kérdések:
Lehet, hogy az aktuális üvegplafon a témám plafonja írott formában?
Több érdeklődőt érnék el videókkal?
Sosem tudnám meg ezekre a kérdésekre a válaszokat, ha nem próbálnám ki az új dolgot és nem tesztelném le.
3. Hogy letörd az egódat
Jó vagyok abban, amit csinálok. Viszont ahhoz, hogy sikeres is legyek, gyakran nem az én extra munkámra, 1%-al jobb teljesítményemre van szükség, hanem arra, hogy mások szemével lássam a megoldandó problémát.
Ha csak arra gondolok, hogy milyen csodajó vagyok abban, amit csinálok, akkor gyakran figyelmen kívül hagyok más nézőpontokat.
Értek a keresőoptimalizáláshoz, különösen annak a technikai részéhez.
Építgetek honlapokat hétvégén (totál kezdőként) és bár ez a gyakorlatban az én teljesítményemhez sokat nem tesz hozzá, viszont segít meglátni azt az óriási tudáshalmazt, aminek én nem vagyok a birtokában, de egy velem dolgozó fejlesztő igen.
Ez a (nem)tudás segít megérezni a pillanatot, amikor érdemes befognom és megkérdezni azt, aki nagyobb eséllyel oldja meg helyesen a kihívást.
Röviden: az új dolgok kipróbálása segít legyőzni a Dunning-Kruger hatást.
Minden szakasz más leckéket tartogat.
A videózás nekem segített, hogy megérezzem milyen valamit teljesen a nulláról, már-már zavarbaejtően alacsony szintről elkezdeni. A sok önfejlesztő könyv elolvasása, ha másban nem hát abban segített, hogy megtegyem az első lépést.
Most, hogy ezt az első lépést megtettem ideje tanulni.
Mit tanulhatunk egy profi pókerestől?
Gyakorlat teszi a mestert, úgyhogy ismét hoztam egy videót, ami remélem legalább 1%-al jobb, mint a legutóbbi.
A Thinking in Bets a pókerasztal melletti döntéshozatal tanulságait fordítja le a valós élethelyzetekre. A szerző, Annie Duke egykori profi pókerjátékos, aki a legmagasabb szinten játszott, és pályafutása során dollármilliókat nyert.
A videóban 8 gyakorlati tippet osztok meg a könyvből:
Önismereti kérdések
Egy futóversenyen az út ki van bólyázva és egyértelmű a célbaérkezés: átszakítod a szalagot. Az élet sokkal zavarosabb. Nincsenek bólyák, nincs célszalag, és néha még egy negyvenöt fokos emelkedő is nehezíti az utunkat.
A leglelombozóbb, amikor megmászunk egy ilyen emelkedőt, és amikor felérünk a tetejére, csak akkor jövünk rá, hogy ez nem is a mi útunk. Az ilyen kitérők elkerülésében segíthet az önismeret fejlesztése.
A legtöbb könyv, keretrendszer és gyakorlat segít egy rendszerezett módon gondolataid mélyére ásni, de önmagukban semmit sem érnek. A kérdés, hogy te mit kezdesz velük.
Ebben a cikkben összegyűjtöttem az engem legjobban elgondolkodtató önismereti kérdéseket.
Zárszó
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel!
Tetszett a mai OlvasóLista?
Oszd meg ismerőseiddel és segítsd több emberhez eljuttatni ezt az apró hírlevelet:
Még nem iratkoztál fel? Azt itt teheted meg:
A visszajelzést ajándék.
❤️ Ha tetszett a levél lájkold, írj hozzászólást a Substacken!
📧 Ha témát, könyvet vagy podcastot javasolnál, esetleg csak elküldenél a fenébe, akkor küld egy válasz e-mailt!
Minden jót,
Norbi