Hogyan találtam meg a szabadságot egy korlátozott világban?
Avagy hogyan kezeld a korlátokat, mikor hazudj és hogyan légy boldog.
Tim Ferris 4 órás munkahete volt az első önfejlesztő könyv, amit olvastam. Ebben a könyvben a szerző megosztotta történetét, amivel sokan tudtunk azonosulni (sokat dolgozik, de nem boldog), felvázolt egy alternatívát (nem szeretem feladatok kiszervezése és a szabadidő hasznos eltöltése), és részletesen leírta a szabadság elérésének mikéntjét.
Míg Tim Ferris elsősorban üzleti oldalról, az idő = pénz egyenleten keresztül fogta meg a szabadságot, addig mai könyvünk szerzője az élet más területein jelenlévő korlátok lebontásában kíván segíteni. Harry Browe segíteni akar, de nem mondja meg, hogy mit tegyél, ami már egy üde felütése egy önfejlesztő könyvnek.
Tim Ferris 2007-es bestsellerében hosszú oldalakat szentelt a virtuális asszistensek produktivitást növelő hatásának és a helyfüggetlen munka előnyeinek, de ezeket a fejezeteket a ChatGPT és a Covid után olvasva már egy konzervatívabb olvasó sem dob hátast.
A “Hogyan találtam meg a szabadságot egy korlátozott világban?” című könyvet évtizedekkel korábban 1973-ban publikálta Harry Browe, amerikai író és befektető. Ehhez képest egyetlen olyan fejezetet sem találtam benne, amit idejétmúltnak találtam volna és még most, 2024-ben is vannak olyan gondolatokat a könyvben, amik már nekem egy kicsit túl libertáriánusok voltak.
A könyvből és az összefoglalóból megtudhatod, hogy
melyek a leggyakoribb korlátozó tényezők és hogyan emelkedhetünk felül rajtuk,
miért ne hallgass a szakértőkre és miért olvass könyveket fenntartásokkal,
hogyan kezeld a terpeszkedő államot,
mikor hazudj,
és hogyan találj célokat, amik valóban boldoggá tesznek.
A korlátok forrásai
A 4 órás munkahét egy nagy korlátról szól, miszerint azért nem vagy boldog, mert nincs időd azt csinálni, amit szeretsz, mert dolgozol. Harry Browe sokkal több korlát felismerésére vezet rá minket, amelyek létezését talán nem is tudatosítottuk még.
Ezeknek a korlátoknak a nagy részét általános igazságok elfogadásával saját magunk állítottuk fel:
Jobbá kell tennem a világot.
Tartozom a hazámnak.
A szabadság erkölcstelen.
Saját érdekeimet követni önző dolog.
Nem mondja azt a szerző, hogy önző módon minden korlátot rúgjunk fel. Nem minden általános igazság elutasítására sarkall, hanem azt javasolja, hogy ezekről a témákról hozott döntéseinket a rendelkezésünkre álló alternatívák szemüvegén keresztül vizsgáljuk meg.
A “Tartozom a hazámnak” alapigazság vezethet olyan megfontoláshoz, hogy nem vagy hajlandó külföldi devizába váltani a megtakarításaidat még akkor sem, amikor hiperinfláció, államcsőd, vagy még rosszabb veszély fenyegeti szeretett hazádat.
Mielőtt Kubában átvette volna a hatalmat a kommunista párt sok vagyonos kubai vonakodott külföldre menekíteni a vagyonát. Ki tudja, hogy ezt hazafiságból tették vagy a kubai vagyonok külföldre költöztetését megtiltó törvény miatti jogkövetésből, mindenesetre ma már egykori vagyonos kubaiakról beszélünk, mivel rövidesen mindenüket államosítottak és elvesztették a külföldre költözés lehetőségét is.
Nemrég hallgattam egy podcastot, ahol magyar befektetők arról beszéltek, hogy az elkövetkező időszakban shortolni fogják a forintot, mert a gazdasági teljesítmény és a politikai döntések is a forint gyengülésének irányába mutatnak. Az egyik hozzászóló pedig lehazaárulózta ezeket a befektetőket.
Ez a könyv tanulságait használva két okból helytelen megközelítés:
Címkékben gondolkodás: Nincs egy univerzálisan elfogadott fogalma a hazafinak, ahogy a barátnak és a társnak sincs. Amikor ezeket a címkéket aggatjuk valakire, akkor olyan elvárásokat társítunk hozzá, amivel nem biztos, hogy mások egyetértenének.
Döntéseink hatása életünkre: Címkék helyett érdemes a döntéseinket saját és környezetünk boldogsága alapján mérlegelni. Ez alapján léteznek pozitív döntések, amik boldogságunk maximalizálására irányulnak. A kubaiak pénzmenekítő lehetősége pedig egy negatív döntés, aminek a célja boldogtalanságuk minimalizálása lehetett volna.
Hol hibázunk?
Az általános igazságok megcáfolása sokszor egyszerűbb, mint gondolnánk. Mivel a hazugságok nem tesznek boldoggá, így érzéseink jó mankót nyújtanak afelé, hogy a népbölcsesség mennyire releváns számunkra.
Te is a csapdában vagy, ha elhiszed, hogy boldognak kell lenned pusztán azért, mert azt teszed, amitől állítólag boldognak kellene lenned.
Jó példa erre az üzletember, aki folyton emlékezteti magát, hogy a magas fizetés és a sarokiroda az, amit mindig is akart. Vagy a nő, aki újra és újra mondogatja magának, hogy boldognak kell lennie, most, hogy végre van férje, négy gyereke és egy külvárosi otthona.
Mindketten olyan életet élnek, amiről azt mondták nekik, hogy boldoggá kellene tegye őket; de ha ez mégsem így van, megpróbálják érzelmeiket ehhez igazítani.
Mások véleménye
Mások véleményével - legyen az harmadunokatestvéred életvezetési tanácsa, egy szakértő javaslata, vagy egy könyv - csupán az a probléma, hogy nem ismerik az egyenlet legfontosabb elemét, téged.
Véleményük csupán az ő legjobb tippjük a kérdésben.
Bármilyen szemtelenül jó könyvet is olvass, a könyv egy statikus médium. A szerzőnek nincs lehetősége módosítani a már kinyomott példányokat, ha valamilyen kérdésben megváltozik a véleménye vagy új kutatási eredmények látnak napvilágot. Ezért sokszor a könyvek túl konkrét tanácsaival is érdemes csínján bánni.
Mondhatnád azt, hogy ha a könyv merev, akkor követed közvetlenül a szakértő írót és frissen szívod magadba az okosságait.
A szakértőkkel kapcsolatban két ok miatt int óvatosságra a szerző:
Elfogultság: Sok szakértőnek érdeke befolyásolnia a döntéseidet, mert ahhoz érdeke fűződik. Amikor egy ingatlanos arra sarkall, hogy vegyél fel minél nagyobb hiteleket ingatlanvásárlásra, akkor azt részben azért teszi mert neki ebből származik a bevétele a jutalékon keresztül. Amikor egy bróker azt javasolja, hogy ő a helyedben csak a tőzsdén fektetne be, akkor szintén a saját érdekeit nézi.
Nem ismernek: Még a független szakértők tanácsai is (különösen ha egy nagy hallgatottságú podcastben elejtett tanácsaikat hallgatod) figyelmen kívül hagyják a legfontosabb változót: téged.
Ki viseli a következményeket?
Más egy témáról elméleti síkon értekezni és más úgy döntést hozni, hogy annak a következményeivel neked kell együtt élned. Mások véleménye rendkívül hasznos lehet, ahogy a könyveket és szakértőket sem érdemes figyelmen kívül hagynod. De a segítségükkel megszerzett tudást érdemes lefordítanod a saját helyzetedre.
A végső döntést mindig neked kell meghoznod.
A felelősséget úgysem fogja senki sem vállalni rajtad kívül.
Önmagad megismerése
Egyszerű persze azt írni, hogy te ismered a legjobban önmagad, de önismeretünk gyakran hiányos, és ha még ez nem lenne elég közben folyamatosan változunk. A felfedezéshez és a változások közötti önazonos döntések meghozatalához két gondolatot jegyeztem le a könyvből:
A pozitív érzések a boldogság magjai: Ha boldogságra optimalizálsz, akkor a boldog pillanatokat, nem pedig az ambíciózus célokat éri meg követni. Ezért érdemes minél több dolgot kipróbálnod, ahelyett, hogy ismeretlenül köteleződnél el számodra jelentéktelen célok mellett.
Ez az, amit akarok? Ez egy jó kérdés arra az esetre, amikor egy nehéz döntést kell meghoznod.
Hogyan kezeld az államot?
A Szuverén Egyénben az ugyancsak befektető írók 1999-ben a következőt írták:
“A technológia forradalmat vált ki a hatalom gyakorlása terén, amely ugyanolyan biztosan megsemmisíti a nemzetállamot, mint a lőpor és a nyomdák a középkori egyház monopóliumát.”
Bár a nemzetállam nem semmisült meg, de a könyvből több másik olyan jövendölés beteljesült, mint a középosztály eltűnése, a privatizáció felgyorsulása és munkahelyek eltűnése.
Mai könyvünk az államhoz való egészséges viszonyunk kialakításában segít, ami nem jön rosszul, lévén a fent említett, ránk egyénileg gyakran negatívan ható változásokat.
Harry Browe államfelfogását a következő három pontban lehet összefoglalni:
Ne ijedj meg tőle: Ha attól félsz, hogy a technológia fejlődésével az állam minden háztartásba telepít egy orwelli TV-t, amin keresztül irányíthat majd, akkor jogosan aggódsz, mivel minden erőforrás az állam kezében van, hogy ezt megvalósítsa. Viszont ha egyszer erre vetemedne az állam, akkor az otthonokba kerülő TV-k egy része gyári hibás lenne, több készüléket rosszul kötnének be, míg a maradék valószínűleg azért nem működne, mert nem újítanák meg a fizetős szoftverlicenszt a kémprogramhoz. A szerző szerint az a kevés, amit a kormányok elérnek, az szinte mindig az állampolgárok önkéntes részvételének köszönhető.
Ne szállj szembe vele: “Az életed biztosan megkeseríted, ha közvetlenül támadod a kormányt. Erőforrásai korlátozottak, és nem pazarolja azokat minden törvényszegő üldözésére. De hatalmát biztosan azok felé irányítja, akik nyilvánosan ellenszegülnek. Ezért maradj csendben, és tedd, amit muszáj.”
Ne szervezkedj ellene: Ne gyűjts nagy csoportot, hogy szembeszállj az törvényekkel, ne népszerűsíts adómegkerülési módszereket, és ne sérts meg nyíltan szabályozásokat. A tömeges kampányok könnyű célpontok. A kormány valószínűleg ezekre összpontosítja korlátozott erőforrásait. Ha sokan ugyanazt teszik, könnyű megállítani őket új törvényekkel vagy meglévőek alkalmazásával. Ha azonban egyedül cselekszel, általában nem éri meg a fáradságot üldözni.
Bár a szerző óva int az állammal való nyílt ellenszegüléssel kapcsolatban, de azt is írja, hogy nem érdemes vakon követni minden előírást, és néha az egyénileg legjobb döntés, ha megszegünk néhány szabályt vagy legalábbis keresünk lehetőségeket arra, hogy bizonyos előírások kevésbé legyenek fájdalmasak számunkra.
Erre a szabályszegésre hozott egy, a magyar valósághoz szokott olvasóknak ismerős példát. Egyik cégében ügyvezetőként kénytelen volt 10-nél is több órát dolgozni naponta, mert a csökkenő rendelések mellett megmaradó magas bérköltségek miatt veszélybe került a cég nyereségessége. Ráadásul a kiutalt bérek (saját fizetését is beleértve) nagy részét adóként fizette be a szerző. Adótanácsadója javaslatára kirúgta magát és kollégáit és alkalmazotti státusz helyett beszállítóként kötött új szerződést minden régi kollégájával. A lecsökkent adóteher miatt pedig kényelmesen nyereségessé vált a cége egy, a jog által kínált lehetőséget kihasználva.
Persze vannak ennél az esetnél egyértelműen feketébb megoldások az állami szigor kikerülésére. De mikor érdemes megfontolni, hogy megkockáztassuk a határok átlépését?
Ennek a mérlegelésére három kérdést javasol a szerző:
Milyen kockázatot jelent?
Mi történik, ha elkapnak?
Mennyit nyersz a törvényszegéssel?
Őszinteség és hazugságok
Bár a könyv tanulságai alapján értelmezhetnénk úgy a könyvet, hogy azt a szerző mások segítése céljából írta, de ezt maga Harry Browe cáfolja meg a könyvben. Az összefoglaló témáját képező kötetet, azért írta, mert pénzt akart keresni egy jó könyvvel.
Egy PR szakember azt javasolta neki, hogy ne írja le kerek-perec, hogy ilyen önző célok vezérelték, hanem finomítson egy kicsit az üzenetén. Írja azt, hogy másokon akar segíteni a könyvével. Erre megkérdezte a PR szakértőt, hogy hány politikust hallott arról beszélni, hogy „csak segíteni akar az embereken” és hánynak hitte el. A szakértő beismerte, hogy mások sem hisznek a kegyes hazugságokban.
Ráadásul az igazság a legjobb PR, mert legalább felhívja a figyelmet.
Volt már veled olyan, hogy mások csak akkor fedték fel érzéseiket, miután te is megosztottad a sajátjaidat? Amikor látjuk, hogy valaki hajlandó felfedni az igazságot önmagáról, az számunkra is bátorítóan hat, hogy ugyanúgy tegyünk.
Az őszinteség őszinteséget szül.
A hazugság alternatívája
Vannak helyzetek, amikor nem tudjuk elkerülni, hogy hazudjunk, mert őszinteségünk megbántaná a másik felet. Ha nagyorrú Charley megkérdezi, hogy szerintünk nagy-e az orra, akkor mit tehetünk? Mi a hazugság alternatívája?
Muszáj brutálisan őszintének lennünk és fájdalmat okoznunk Charleynek, azzal, hogy igazat mondunk? Nem. Túl gyakran a „brutális igazság” csak az igazság egy szelete. Amikor úgy tűnik, hogy az őszinteség problémákat okoz, gyakran nem a túl sok igazság, hanem a túl kevés igazság a probléma.
Például, amikor Charley megkérdezi, hogy túl nagy-e az orra, azt mondhatnám:
„De még mennyire!”
Ez lenne az igazság? De csak részben.
Őszintébb lenne, ha azt mondanám:
„Nagy orrod van – de nekem nem számít.”
A jövőd
Sokan azért nem térünk le a járt útról és azért panaszkodunk alapigazságok korlátai közé szorult hétköznapjainkról, mert nem látunk jobb alternatívát. Csak akkor leszünk eléggé motiváltak a rossz szokások elengedésére, ha van valami bíztató, ami felé fordulhatunk.
Ezeknek a boldogásmagvak felfedezésére három lehetőséget lát a szerző:
Múltbeli élmények: Mikor érezted magad igazán boldognak? Mit csináltál abban a pillanatban? Ezeknek az emlékeknek a felidézése segíthet abban, hogy megtaláljuk a céljainkat, amiért megéri küzdeni.
Álmok: A mit csinálnál, ha nyernél a lottón kérdésre adott válasz is elindíthat egy jó irányba.
Új élmények: Ha nem szívesen hagyjuk el a komfortzónánkat, akkor nehezen tudunk múltbeli élmények során tapasztalt boldog pillanatainkat újraélni. Ahhoz, hogy rájöjj mi tesz boldoggá, nem árt kipróbálni, hogy mi tesz boldoggá. Új élményekkel azt is kipóbálhatjuk, hogy az álmaink milyen hatással lennének ránk.
Célok
Hajlamos vagyok túlgondolni és túltervezni a jövőt. Ez egy hamis biztonságérzetet kelt bennem miszerint tudom mit csinálok, tudom merre haladok. Ugyanakkor az utóbbi időben kezdem kapizsgálni, hogy a túltervezés gyakran időpocsékolás, mert a folyamatos változás úgyis felrúgja sok tervemet.
Előző években megterveztem hány könyvet fogok elolvasni, hány feliratkozóra duzzasztom az OlvasóListát, de a tavalyi évértékelőben már nem is írtam le konkrét számokat, inkább csak preferált irányokat.
Harry Browe is szkeptikus a hosszútávú célokkal kapcsolatban:
“Kételkedem a hosszú távú projektekben. Egy bizonytalan, változó világban túl könnyen válhatnak irrelevánssá, mire befejeződnek. Próbálom a céljaimat rövid távra összpontosítani, ahol reálisan értékelhetők, és eldobhatók, ha nem tesznek hozzá a boldogságomhoz.”
A következő gondolatát pedig különösen magamra vettem:
“Mindig nehezen értettem, miért élnek annyian a jövőért – különösen, amikor a jelen olyan csodálatos hely.”
A jövő hozta változásokhoz is nyújt mankót a szerző.
“Az áloméleted része lehet, hogy egy új karrier vagy kapcsolat kiépítéséhez szükséges időszak, és előfordulhat, hogy nincs tartalékod, amivel finanszírozhatnád ezt az időszakot. Ha így van, lehet, hogy köztes munkát kell vállalnod, vagy egy ideiglenes kapcsolatot kell találnod, hogy átvészeld. Vigyázz azonban! Túl gyakran az „ideiglenes” megoldások véglegesen berögzülnek. Az életed egyes részei eredetileg rövid távú célok elérésére indultak, de ezek soha nem valósultak meg.”
Összefoglaló
Nem gondoltam volna, hogy egy 50 éve kiadott könyv ennyi új gondolatot fog elültetni a fejemben. Ez az összefoglaló csak egy szelete a “How I Found Freedom in an Unfree World” című könyvben található gondolatoknak. A felsoroltaknál több témát, érint és kevésbé könnyen eladható tanácsokat is megoszt a szerző. Több fejezeten valószínűleg ülnöm, gondolkoznom kell még, vagy egyszerűen idő kell hozzájuk.
Remélem találtál érdekes részeket az összefoglalóban. Igyekszem ezekbe a könyvajánlókba kicsit több személyes véleményt, szerintem megfontolásra érdemes gondolatot belecsempészni. A sok rövidített könyv és a mindent is tökéletesen összefoglaló ChatGPT korában talán így lehet még értelmesen írni könyvekről. Csináltam egy gondolattérképet is, amit lentebb találsz.
A How I Found Freedom in an Unfree World sajnos nem kapott magyar fordítást, így akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését a könyv iránt, annak az angol kiadást érdemes keresnie. Én e-könyv formátumban olvastam, így fizikai példánnyal kapcsolatban sajnos nem tudok segíteni.
Minden jót,
Norbi
🎁 A megosztás ajándék
Ha tetszett a mai levél, akkor nincs jobb mondja hálád kifejezésének, mint az, ha megosztod egy ismerősöddel.
