Hogyan befolyásol a környezetünk bennünket?
Járatlan utakon, életünk grafikonja és egy filozófiai borotva.
Ez a 62. OlvasóLista, egy hírlevél, amiben válogatott könyvajánlókat, cikkeket és podcastokat osztok meg veled. Híres Norbi vagyok, ezt a levelet azért kapod, mert feliratkoztál a norberthires.com blogon.
Volt bármilyen egyedi ötleted idén? Ültél a vonaton egy harmatos reggelen és hirtelen egy új világmegváltó elmélet kezdett körvanalozódni előtted, mint amikor Sherlock Holmes rájön a hiányzó láncszemre?
Ritkán történik ilyesmi.
Sherlock Holmesnak egy teáskanálról jut eszébe valami teljesen más, de az ügy megoldásához nélkülözhetetlen részlet. Mi pedig még ha észre sem vesszük a vonat üvegén át látott tájtól, épületektől, madaraktól inspirálódunk.
Nem egy vákuumban élünk, így minden minket érő hatás formál bennünket.
De hol kezdődnek a saját gondolataink és céljaink? Lopunk vagy inspirálódunk? Hogyan lehetünk biztosak, hogy a fejünkben lévő gondolatfoszlány valóban a miénk és nem pedig Leonardo Di Caprio rejtette el a fejünkben?
A mai OlvasóListában beszélünk arról:
Hogyan befolyásol a környezetünk minket és céljainkat?
Megosztok egy keretrendszert, amivel ésszerűbb döntéseket hozhatsz.
Mutatok egy grafikont arról, kivel töltjük a legtöbb időnket életünk során.
Hogyan befolyásol a környezetünk bennünket?
A minták és a legjobb praktikák (best practises) megszállottja vagyok. Mindig amikor valamilyen fontos döntést kellett hoznom a múlt tapasztalataiból, főleg mások által átélt és megosztott tanulságokból indultam ki.
Sokáig azt gondoltam, hogy ez a “mások hibáiból tanuló” megközelítés jól szolgál engem, de hosszú távon azért vannak hátulütői.
Először is csak azokból az esetekből és azoktól a személyektől tanulhatsz, csenhetsz el mintákat, akikre rálátásod van. Nem muszáj ismerned őket, de kapóra jön ha legalább hallottál róluk.
Ez számomra legmarkánsabban először a pályaválasztásnál körvonalazódott.
Ügyvéd, diplomata, majd rendőr akartam lenni. Visszagondolva azért főleg ezek a hivatások kerültek fel a listámra, mert ezeknél a szakmáknál találkozott az amiben jó vagyok (érettségi eredmények), amit szeretnék (tekintély és karrierlehetőség) és amire valamennyi rálátásom van (rangidősek tanácsai, pályaorientációs előadások).
Egyik titulus sem szerepel ma a nevem mellett.
A karrierutak körvonalozódása után belevetettem magam a gyakorlatba:
Mi kell ahhoz, hogy ezt a hivatást űzzem?
Milyen érettségi eredményekre van szükségem?
Hogy néz ki egy, a kiszemelt hivatást űző unalmas hétköznapja?
El tudom képzelni, hogy 20 évig ugyanazt csinálom?
A legtöbb gyakorlati kérdésre nemmel válaszoltam, mert attól, hogy valami általánosságban jó ötlet, nem biztos, hogy jó ötlet nekem.
Ma olyan dolgot csinálok, amiről 18 évesen még azt sem tudtam, hogy létezik.
Nem volt rálátásom.
Pedig az a megérzésem, hogy ilyen történetből egyre több lesz a jövőben.
Járatlan utak felfedezése
A marketing egy apró szegletével foglalkozom. Nem ismertem egy marketingest sem tizenévesen. Valójából egy marketingest sem ismertem személyesen egészen addig, ameddig el nem kezdtem a szakmában dolgozni.
Viszont ismertem őket az interneten keresztül. Vagyis inkább arról kezdett egy halvány fogalmam lenni, hogy mit csinálnak a marketingesek.
Elkezdtem weboldalakat építeni, amikro is egy kardinális probémával találtam magamat szemben: hónapokat öltem bele a tökéletes színpaletta kiválasztásába, menüstruktúra felépítésébe, egyedi kreatívok készítésébe, viszont a nap végén a kutya sem látta a munkám gyümölcsét.
Volt egy honlapom, amire nem érkezett egyetlen árva látogató sem.
Találtam egy problémát, ami fontos volt nekem és onnan fejtettem vissza a szálakat egészen addig, amikor már hirtelen mások fizettek olyan munkáért, amit nem éreztem munkának.
Viszont az információ, ami ezt lehetővé tette számomra mások munkája által ingyenesen hozzáférhető volt az interneten.
Az Úttalan út című könyvében egy évtizedes irodai karriert hátrahagyó tanácsadó két eltérő életfelfogást határoz meg:
Az alapértelmezett út: Mások által meghatározott keretekbe szuszakolod be az életedet. A társadalmilag elfogadott “küldetéseket” teljesíted (teljes munkaidős állás, ház, család) még ha munkádért kapott jutalom nincs is összhangban az energiabefektetéseddel. Jól tanulsz,jól sportolsz, majd kedvenc tantárgyaid alapján választasz egy egyetemet. Keményen tanulsz, a diplomád megszerzése után pedig jelentkezel azokhoz a cégekhez, akiket az egyetemi karrierbörzén ismertél még. Keményen dolgozol, átmész egy hasonló céghez több pénzért. Évi egy nyaralás, túlóra, néha céltalan munka. Mindez egészen a nyugdíjig.
Az úttalan út: Az úttalan úton felfedezed mi a te küldetésed, ahelyett, hogy mások játékát játszanád. Letérsz a jól ismert útról és új életforgatókönyveket fedezel fel. Nagy bizonytalanságban kísérletezel, és elfogadod, hogy az élet folyamatos változás és ebben a változásban igyekszel megtalálni a helyedet.
Az úttalan út nem arról szól, hogy felmondasz és elmész Balira utazgatni. A te úttalan utad része lehet a jelentőségteljes munka, az otthon, vagy a támaszt nyújtó család. De csak akkor, ha valóban ezek a mérföldkövek a fontosak számodra.
Az úttalan úton viszont olyan mintákat fedezhetsz fel, ami gazdagíthatja a világodat.
Miért ne költenéd az albérlet-kereted szállásra egy tengerparti országban? Olyan mára már fősodorbeli trendekkel bővítheted az életről és karrierről alkotott képedet, mint a digitális nomádság.
Miért ne dolgozhatnál 40 óránál kevesebbet? A hétköznapokban különböző országokban állomásozó termékfejlesztési csapatokkal dolgozom, így betekinthetek számomra ismeretlen mintákra. Hollandiában a szoftverfejlesztők közül sokan csak 4 napot dolgoznak egy héten. Spanyolországban pénteken 3-ig dolgoznak és nyári hónapokban 4-kor fejezik be a munkát a standard 6 helyett.
Vannak akik főállásban hírlevelet írnak vagy vicces Youtube videókkal keresik a kenyerüket Excel táblák püfölése helyett.
És vannak, akik közönségi finanszírozással gyűjtenek pénzt arra, hogy elárasszanak folyómenti területeket, hogy visszaállítsák a folyó eredeti élővilágát.
Prioritások
Lehetőségek.
Elhatározás.
A környezetünk sokszor ösztönösen noszogat bennünket bizonyos irányokba, amiről azt hiszi, hogy számunkra jó lesz. Az úttalan út ötlete viszont azt jelenti, hogy mindenki különböző utakat jár be, különböző prioritásokkal és a legjobb döntéseket az életedről te magad tudod meghozni megfelelő önismerettel a tarsolyodban.
A lehetőségek felfedezésében pedig nagy segítség az internet.
Találd meg az igazságot Occam borotvájával!
Occam borotvája egy filozófiai elv, ami szerint ugyanazt a jelenséget leíró két elmélet közül általában az egyszerűbb az igaz. Az elvet a 14. században élő angol szerzetesről, William Ockhamról nevezték el, bár nem Ockham használta először.
Ez a filozófiai borotva segíthet jobb döntéseket hoznunk azáltal, hogy mankót nyújt a versengő magyarázatok közötti választáskor.
Kivel töltjük az időnket életünk során?
Találtam egy szemléletes grafikont az interneten arról, hogy kikkel töltjük a legtöbb időt életünk során. Bár a grafikon amerikai adatokon alapul, szerintem számunkra is sok hasznos tanulsággal szolgál.
Én a következő következtetéseket vontam le az időgrafikonból:
Húszas éveink után a barátokkal töltött időnk megfeleződik. Nehéz jó barátságokat ápolni, amikor sok más kötelezettségünk is felbukkan.
Szemtelenül sok időt töltünk életünkben a munkatársainkkal. Ne feledd: a környezetünk befolyásol minket. Válassz jól munkahelyet / munkatársakat!
A családunkkal (szüleink, testvéreink) töltött időt felváltja a gyerekeinkkel tölött idő.
A legtöbb időt egyedül töltjük, ezt követi a párunkkal töltött idő.
Zárszó
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel!
Tetszett a mai OlvasóLista?
Oszd meg ismerőseiddel és segítsd több emberhez eljuttatni ezt az apró hírlevelet:
Még nem iratkoztál fel? Azt itt teheted meg:
A visszajelzést ajándék.
❤️ Ha tetszett a levél lájkold, írj hozzászólást a Substacken!
📧 Ha témát, könyvet vagy podcastot javasolnál, esetleg csak elküldenél a fenébe, akkor küld egy válasz e-mailt!
Minden jót,
Norbi