Helyet csinálni valami újnak

Avagy az utolsó OlvasóLista.

Röpke másfél óra sétára van tőlünk egy erőd, ami a környék egyik legszebb kilátását kínálja, emellett pedig számunkra a leglustább túraútvonal. No nem azért lusta túraútvonal ez, mert nem lenne elég emelkedő benne, hanem mert nem kell terveznünk. Nem kell a sok lehetőségből kiválasztanunk, megtervezni a több átszállásos utat vonattal, nem kell elemózsiát, sem vastagabb ruhát pakolni. Ez az erőd a B tervünk a túrázásra. Elég jó, de azért sokat veszítenénk, ha mindig csak idáig jutnánk el.

Így vagyok én sok másik szokással is. Mindig van egy elégséges B tervem, ami az újdonságokkal és új célokkal ellentétben megengedi, hogy a komfortzónámon belül csináljak valami nem egészen haszontalan dolgot. Sokaknak újévi fogadalma, hogy többet olvasson, én pedig önigazolóan tudok halogatni olvasással. Az olvasás gyakran a B tervem (erről írtam Mikor nem éri meg olvasni? címmel), pedig gyakran nem az olvasás a megoldás, hanem a cselekvés.

Három éve tanulok spanyolul félgőzzel munka mellett. Tudok okosnak tűnő e-maileket írni spanyolul közműszolgáltatóknak, tizenegynéhány könyv és pár átnyálazott szerződés után pedig a bürokrácia útvesztőiben is, bár fogamat összeszorítva, de viszonylag magabiztosan mozgok. Ami kizökkent a komfortzónámból az a pillanat, amikor kivételesen nem Jose-t keresik telefonon, hanem engem. A sok nyelvtani szabály és a pár ezer Anki kártyába zárt idegen szó azonnal elhagyja testemet, amint meg kell szólalnom spanyolul, attól függetlenül, hogy hány száz oldalt olvastam el előtte nap spanyolul.

Olvasni halogatás egy pont után, ha én beszélni szeretnék jól.

Ezt az év első heteiben sikerült erősen komfortzónán kívüli élményekkel megtapasztalnom. Lépéseket tettem olyan célok felé, ami sok-sok személyes beszélgetést és különböző szolgáltatók ügyfélszolgálatainak napi többszöri hívogatását igényelte. A várakoztatózenénél már csak az volt félelmetesebb, amikor valaki felvette a telefont. De felvették, én elmakogtam a problémám, és végül mindent megoldottunk. A meglepetés ezután következett. Hetente van egy spanyolóránk, aminek az elején elmeséljük mi történt az elmúlt héten. Belőlem pedig csak úgy ömlött a szó. Hirtelen jól vagy legalábbis magabiztosan ragoztam az igéket.

Nem olvastam a múlt héten, mégis sikerült többet tennem egy konkrét célomért, ami cselekvést, nem pedig komfortzónán belüli tökölést igényelt.

Néha nem az a megoldás, hogy hozzáadunk még egy célt hosszú listánk végére, hanem az, hogy elveszünk egyet, amivel helyet teremtünk valami újnak.

Éles váltás: Szeretek írni, viszont régóta érzek egy kettőséget az OlvasóListával kapcsolatban. Egyik oldalról szeretnék gyakrabban, több olvasónak írni, másik oldalról pedig nem igazán tudom megválaszolni a kérdést, hogy valakinek miért érné meg ezeket a leveleket elolvasnia. Célok nélkül, gondolataim összegzésére használom ezt a platformot egy jó ideje. Ez a céltalanság pedig középszerű eredményhez, halogatáshoz és halogatás miatti bűntudathoz vezetett.

„Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart” – írta Seneca

Márpedig én sok kikötőt ismerek, amibe el szeretnék jutni, de amíg az “OlvasóLista hajóján” vagyok, addig ezek felé csak nagyon lassan haladhatok. A videó formátum eddig csak egy komfortzónán kívüli mellékvágány volt, míg az angol blognak jól meghatározott célja volt. Ha a jövőben szeretnétek felőlem hallani, akkor a két platform közül az egyiken valószínűleg megtaláltok. Illetve az e-mail címem is változatlan marad.

Köszönöm, hogy megtiszteltetek a figyelmetekkel az elmúlt 6 évben. Külön köszönet a régi motorosoknak, akik még Mailchimp-es összetákolt leveleim ellenére is bizalmat szavaztak az OlvasóListának.

Sokat jelentett számomra az a maréknyi olvasó, akik a Substack-en prémium feliratkozóként támogatták a munkámat. Segítettetek elhinni, hogy nem csak számomra voltak értékesek ezek az írások.

Az írások és a blog továbbra is elérhetőek lesznek. A prémium tagságot pedig kikapcsoltam.

Ez volt a 106. és egyben utolsó OlvasóLista.

Ha szeretnél elköszönni, akkor a válaszleveleket megkapom, és a Substack kommentekre is igyekszem válaszolni.

👋 Minden jót,

Norbi