Felszínes tartalmak csapdájában
Problémám a Tiktok, Reels, Shorts videókkal és lehetséges megoldások.
Ez a 85. OlvasóLista, egy hírlevél, amiben válogatott könyvajánlókat, cikkeket és podcastokat osztok meg veled. Híres Norbi vagyok, ezt a levelet azért kapod, mert feliratkoztál a norberthires.com blogon vagy a Substacken.
Két évvel ezelőtt letöltettem a Tiktokot, majd egy hétvége után töröltem. Nem azért, mert nem tetszett. Ellenkezőleg. Öt perc alatt rájött milyen tartalmakat szeretek, majd csak azokat ajánlotta. Beszippantott és két nap alatt több, mint 6 órát görgettem.
Ekkor már igyekeztem odafigyelni, hogy amennyire lehet megvédjem a figyelmemet. Olvastam a Facebook által használt taktikákat a Hooked - Horogva akasztva könyvben, és a Tiktok ugyanannak a forgatókönyvnek szteroiddal megtámogatott alternatívájának tűnt.
Azóta sem töltöttem le a Tiktokot, az mégis megérkezett a telefonomra.
Az Instagram bemutatta a saját Tiktok klónját, a Reels-t, a YouTube pedig ugyanezt tette a YouTube Shorts-al. Ezek az appok pedig már ott csücsültek a telefonom, így egy kattintásnyi távolságba kerültek a bár nem olyan pontosan személyre szabott, mégis elég jó Tiktok-szerű rövid videók.
Túl sok Reels-t és Shorts-ot nézek.
Nem vagyok ezzel egyedül, ezért is választottam a felszínes tartalmakat a mai OlvasóLista témájának.
Az utóbbi idő egyik legjobb cikkét olvastam a témában angolul The State of the Culture, 2024 címmel. Ted Gioia arról ír hogyan falta fel a szórakoztatás a művészetet, és hogyan kebelezik be hasonló módon a felszínes, legtöbbször csupán figyelemelterelésre jó tartalmak most a szórakoztatóipart.
Egyre kevesebb amerikai filmet mutatnak be évente, a Disney részvényei kilenc éves mélyponton vannak, nagy produkciós cégek és disztribúciós hálózatok tulajdonosai pedig tömeges leépítéseket hajtanak végre.
Látott már szebb napokat a szórakoztatóipar. Az a szórakoztatóipar, amit a Tiktok videókhoz hasonlóan szidtunk még pár éve elbutító és időrabló természete okán. Ma pedig már többen nézik meg a Wednesday táncolós videókat a Tiktokon, mint a sorozatot magát a Netflixen.
Ez a mindent gyorsabban, hamarabb, lehetőleg azonnal trend nem csak a rövid videós tartalmaknál van jelen. Ted Gioia készített egy beszédes illusztrációt, ami megmutatja hogyan sodródtunk el a hagyományosan lassú szokásoktól a dopamin által vezérelt szokásokig különböző területeken:
Távol tarthatjuk magunkat a Tiktoktól, letörölhetjük a YouTube-ot és az Instagram-ot, de postagalamb helyett Messenger-ben fogunk hangüzenetet kapni és lehet, hogy a kedvenc újságunkat sem nyomtatják már többé, csak online olvashatjuk azt.
De biztosan károsak a rövid tartalmak?
Nem szeretek általánosítani, így jobb példa hiányában magamból indulok ki. Nem azért nézek rövid videókat, mert valaki fegyvert fog a fejemhez. Egy Reels is lehet hasznos, tartalmas és meg is nevettethet.
Régen 20 perces YouTube videókat néztem arról, hogyan csúszkálnak macskák a jégen. Most egy macska, egyetlen csúszkálását nézem meg 15 másodpercben. Egyik videó sem volt különösebben hasznos, de elérték a céljukat. Megnevettettek.
Régen nyomtatott újságok fizetett szekcióban olvastam, hogy nyílt egy új étterem a városban. Később már feldobta az új éttermet a Google Maps, most pedig a menüről készített 360 fokos videó hatására megyek el én is enni egy jót ugyanoda. Már az újságban sem érdekelt a séffel készített interjú, a képeket néztem és az étterem címét. Ebben még jobb is a rövid videó. Lényegretörő.
Nem lehet mindent eredmény és hatékonyság alapján mérni. Szükségem van a macskás videókra és szeretem a fagyis kürtöskalácsokat készítő cukrászdákat. Viszont miután megnéztem ezt a két videót, maradok még 200 másikra.
Ez sok idő.
Egy átlagos felhasználó naponta 95 percet görgeti a Tiktokot. Az hetente 11, havonta 44 óra és évente közel 24 nap. Legtöbbünknek nincs annyi szabadnapja évente, amennyi időt videók görgetésével töltünk.
Ha ez nem lenne elég, a sok, másodperces videó nézése után felfedeztem egy ennél sokkal vészjóslóbb hatás tüneteit is magamon.
Kevésbé tudok huzamosabb ideig koncentrálni.
Szeretek olvasni, sokat írok könyvekről itt is. Viszont rövid videók százaihoz képest annyira ingerszegény egy egységnyi idő elolvasott oldal, hogy sokszor azon kapom magamat, hogy a lap végére értem miközben semmit sem fogtam fel a könyv mondanivalójából. Elkalandoztam, elveszítettem a fókuszt.
Nem tudom a három órás diasort felolvasó egyetemi előadásokat hogyan ültem volna végig, ha lett volna Tiktok a telefonomon. Ma mindenesetre ha monotonabb beszélőhöz érek egy videóban fel kell gyorsítanom, vagy beleőszülök.
Csak a rövid videók hibája ez? Valószínűleg nem.
Tudunk ellen tenni? Én megpróbálok.
Tippek dopaminfüggőség ellen
Jó lenne, ha a magas lóról lekiálthatnék valami tuti működő tippet. A helyzet viszont az, hogy nincs a kezemben a dopaminfüggőség elixírje. Nem tudom, hogy egyáltalán létezik-e ilyen.
Amivel szolgálni tudok az az, hogy utánaolvastam ennek az egyébként gyakori problémának a viselkedéstudósok és pszichológusok által ajánlott megoldásainak, kipróbáltam és jelenleg is próbálok párat.
Nézzük mik ezek:
Találd meg a miértedet: Milyen tartalmas tevékenységtől vesz el időt a Tiktok pörgetése? Én több könyvet olvasok és jobb cikekket írok a felszabadult időben. Amikor alapértelmezetten ledőlnék a kanapéra és a telefonom görgetésébe kezdenék, inkább elolvasok 5 oldalt a kedvenc könyvemből. Olyan ez, mint a dohányzásról leszokóknak a rágó, a keksz, vagy a nikotintapasz.
Képernyőidő korlátozása: A legtöbb telefonon vagy beépített módon vagy egy külső applikáció segítségével van lehetőséged a különböző applikációkban töltött időd korlátozására. Én a rövid videós appokhoz adtam hozzá egy napi 1 órás keretet kezdésnek. Almás telefonokon a “Beállítások - Képernyőidő - Appkorlátok” menüben lehet ezt megtenni.
Rejtsd el a telefonodat: Rossz szokásom, hogy lefekvés előtt Reels-eket görgetek. Ezt azzal igyekszem kivédeni, hogy a szomszéd szobában hagyom a telefonomat (bár ez elég nehezen megy egy fárasztó nap után).
Nem gondolom, hogy a rövid tartalmak és a kultúra aktuális dopaminvezérelt lenyomatait kizárhatnánk az életünkből. Azt sem hiszem, hogy ezen információmorzsák mindegyike káros lenne.
Én észrevettem a felszínes tartalmak negatív hatását az életemben, ezért igyekszem korlátozni a hatásukat.
A 18. században a rabszolgatartók nem széfekbe rejtették a pénzüket, hanem vaskos könyveket béleltek ki bankjegyeikkel. Azért rejtették a mindenki szeme előtt lévő könyvekbe a pénzüket, mert ott a rabszolgák nem keresték. A rabszolgák nem tudtak olvasni.
A könyvekben már akkor sem az elrejtett bankjegyek jelentették a legnagyobb értéket. Úgy érzem a kérdés nem az, hogy milyen médián keresztül fogyasztjuk az információt, hanem, hogy mennyi értéket kapunk a figyelmünkért.
Minden jót,
Norbi
🎁 A megosztás ajándék
Ha tetszett a mai levél, akkor nincs jobb mondja hálád kifejezésének, mint az, ha megosztod legalább egy ismerősöddel.
📖 Szeretnél több hasonlót olvasni?
Iratkozz fel az alábbi gombra kattintva: